Ezt a szenvedést még nézni is rossz volt (folytatás)

fújni, Kirsner Erikát, Kovacsicz Mónikát, majd Görbicz Anitát is kiszórták. De nem ez volt a legnagyobb baj. Németh András hiába keverte a sorokat, a 19. perc után egyetlen gólt sem szereztünk (!), és ha Pálinger nem véd zseniálisan, a félidőben (9–12) legalább nyolc góllal vezettek volna a koreaiak. Szinte hihetetlen, de átlövésből egyszer volt eredményes együttesünk, ami még úgy is szörnyű, hogy az ázsiaiak nagyszerűen védekeztek.

A szünetben rendet kellett tenni a fejekben, ez nem volt vitás.

„Gyerünk, csajok!” – kiabált a pályán Kirsner, de hiába, csapatunkon a tanácstalanság lett úrrá, amit csak lehetett, elrontottak a lányok, Borbás Rita kezéből például ziccerben csorgott ki a labda. Pedig senki sem volt a közelében... A 34. percben Pálinger helyett Herr Orsolya állt a magyar kapuba, de ő sem tudott segíteni, a 42. percben 22–12-re hízott Dél-Korea előnye – nem csoda, hogy a magyar kispadon a döbbenet ült ki az arcokra.

A piros mezesek úgy mentek át a magyar védőfalon, mint kés a vajon, de nem csupán lábmunkában nem tudták felvenni velük a versenyt Németh András lányai. Bele sem merünk gondolni, mi lett volna a végeredmény, ha a vb-n megbízhatóan teljesítő Szűcs Gabriella nem dob nyolc gólt a második félidőben. A debreceni kézilabdázónak köszönhetően végül megúsztuk ötgólos vereséggel, igaz, az összképet tekintve így sem tudunk mást mondani: ezt a mérkőzést rossz volt nézni. Nagy kérdés, vajon mi történhetett a lányokkal?

Óriási szükség van a szerdai szünnapra, mert csütörtökön Párizsban a negyeddöntő következik, s ott már nem lehet hibázni.