Fő a feje a házigazda franciáknak, akik középdöntő-csoportjukban csak a negyedik helyen végeztek. Emiatt a másik ágról a csoportgyőztes és fokozatosan kitűnő formába lendülő Romániát kapták ellenfélül; emiatt persze szívják a fogukat. A románok se túl boldogok, Gheorghe Tadici edző félszavakkal, utalásokkal lépten-nyomon érezteti, hogy sportdiplomáciai jelentősége is van a hazaiak minden meccsének, hiszen „...nem véletlenül ők a rendezők, s érthető, hogy minden körülöttük forog, nekik szinte kötelező nyerniük.”
A németek kikaptak a románoktól, s ezzel Angolát „fogták ki”, már csak az a kérdés, hogy Afrika legerősebb együttese jóllakott-e a nyolcba kerüléssel, vagy tartalékolt a még fényesebb eredmény elérésére. A németek azt bizonygatják, hogy nem becsülik le Angolát, sőt hatalmas csatát várnak.
Norvégiának egy célja van: a világbajnoki cím. Ehhez várhatóan csak egy lépés lesz a DélKorea elleni mérkőzés, amelyen az ázsiai csapatnak szerény esélye van a meglepetésre. Igaz, a legutóbbi szünnapon nagyon összeszedte magát, s erről a magyarok tudnának a legtöbbet mesélni. Erről az ágról egyértelműbb a Párizsban megkérdezett szakemberek véleménye: a túlnyomó többség a németeket és a norvégokat várja az elődöntőbe. A magyarok ágán jobban megoszlottak a tippek, de többségben voltak az orosz-román és az orosz-francia voksok. Alekszandr Kozsukov, a nemzetközi szövetség versenybizottságának vezetője, az orosz szövetség elnöke azonban nem csupán udvariasságból mondta: „Megnyugtathatom a magyarokat, a mi együttesünk sem örül, hogy őket kapta, de ebben a mezőnyben már nincs álomellenfél.”