„Folytatnom kell!’’

Csütörtököt mondtak: a Ma gyar Labdarúgó-szövetség elnöksége december 13-ra ígér döntést kapitányügyben. Noha Várhidi Péter manapság egyik kedves meghívást kapja a másik után, a Luca napjára szólókat kénytelen volt lemondani, mivel tíz órától az MLSZ vezetősége előtt számol be a 2007-ben végzett munkájáról. A szakember úgy tervezi, a rendelkezésére álló időben a jövőről is szót ejt, aztán majd kiderül, hogy az illétekesek vevők-e az elképzelésére.

Hallom, az Alba Volán– Graz hokimeccsen ön dobta be a korongot. A mérkőzést nem akarta levezetni?

Köszönöm, elég volt nekem, hogy az elején becsoszogtam a jégre – utalt rá Várhidi Péter, hogy maradna a futballpálya közelében. – Kész szerencse, hogy megfelelő cipőt húztam, mert így megúsztam esés nélkül. Milyen ciki lett volna, ha dobok egy hátast… A viccet félretéve: az elmúlt időszakban sok protokollmeghívást kapok, de tisztában vagyok vele, hogy ez nem elsősorban nekem, hanem a magyar válogatottnak szól. Úgy vélem, ezzel is elismerik az elmúlt esztendőben végzett munkánkat.

Nem tudom, észrevettee, de múlt héten meglehetősen nagy csend volt ön körül. Sehol egy pletyka, hogy ez vagy az törne a helyére, még Lothar Matthäus sem jelentkezett be huszonnyolcadszorra a kispadra.

– Ha hiszi, ha nem, feltűnt. Nem állítom, hogy hiányoztak a különböző híresztelések, ám meg kell mondjam, furcsa volt ez a fajta nyugalom. Korábban ilyenkor mást sem olvasott az ember, mint hogy a szövetség elnöke ezzel vacsorázott, a főtitkár meg azzal, miközben egyre másra bukkantak fel az önjelöltek. Ezután két dolgot tudok elképzelni. Egy: mindenki biztosra veszi a maradásomat; kettő: a máskor oly éber menedzserek ezúttal későn kapcsoltak. Nem túlzok, mármár örültem annak, amikor a hétfői Nemzeti Sportot kinyitva azzal szembesültem, hogy Horst Köppel boldogan dolgozna a magyar válogatottal.

Mit érez olyankor, amikor azt látja, hogy mások az állására pályáznak?

Büszkeséget. Tudniillik ez azt jelenti: a határon túlra is eljutott a híre annak, hogy itt alakul valami. Lám, Horst Köppel nyilatkozatából is kiderült, hogy ismeri a törekvéseinket, tud a fiatalításról, más szóval, teljesen képben van. Ettől persze még nem ájulok el. Majd ha Fabio Capello jelzi, hogy minden vágya nemzeti együttesünk irányítása…

Nemrég Dél-Afrikában járt a világbajnoki selejtezőcsoportok sorsolásán. Felismerték a kollégák?

Szinte mindegyik, Otto Rehhagel például messziről integetett. Senki sem ment el mellettünk köszönés nélkül, és bár erre legyinteni is lehetne, azért megjegyzem: az ilyen jellegű rendezvényeken korábban nem mindig tudták, kik a magyarok. Durbanben tudták.

Budapesten, Nyírmihálydiban vagy éppen Rumban is felismerik?

Ha rajtam múlna, megállítanám az időt. Ha lelépek a járdáról, megállnak az autók, az utcán nem tudok úgy végigmenni, hogy az emberek ne gratulálnának, és ne faggatnának a jövőről, a múltkoriban még a legendás menedzser, Östreicher Emil húga is azzal szorongatta a kezem: fantasztikus, amit csinálunk.

Csatlakozom a járókelőkhöz: mi lesz csütörtökön?

Fogalmam sincs.

Na…

Tényleg nem tudom. A beszámolómat már leadtam, a szóbeli kiegészítést az elnökség előtt megteszem, válaszolok a kérdésekre, majd megvárom a döntést. Annyit még hozzáteszek: nem tudom elképzelni, hogy az értékelésemet ne fogadják el, és úgy gondolom, hogy folytatnom kell a megkezdett munkát.

Elképzelhetőnek tartja, hogy új kapitány után néznek?

Nézze, hozzám olyan viszszajelzések jutottak el, hogy jól dolgoztam. Illetve: jól dolgoztunk, hiszen Teodoru Vasziliszszel és Kakas Lászlóval az élen