Motiválják az elismerések
Kovács Emese 200 méter pillangón aranyérmet szerzett az antwerpeni ifjúsági Európa-bajnokságon, ezzel a figyelem középpontjába került. Kiss László szövetségi kapitány elismerően beszélt akkor és most is a Jövő SC 16 éves úszójáról, ez pedig akár teher is lehet egy fiatal lány számára. Gondolnánk mi. Ám Kovács Emese erről egészen másként vélekedik. „Sokkal inkább motivál az, hogy a kapitány és sokan mások elismerőleg szólnak rólam, a teljesítményemről, egyáltalán nem élem ezt meg teherként – mondta az ifjúsági Európa-bajnok. – Szeretnék megfelelni a kívánalmaknak a jövőben, így például a debreceni rövid pályás kontinensviadalon is.”
Kovács Emese 100 és 200 méter pillangón, valamint 200 méter mellen indul az Eb-n. Utóbbi mindenképpen érdekes, hiszen korábban erre nemigen volt példa. A novemberi országos bajnokságon győzött ebben a számban – mégpedig meggyőző fölénnyel, mivel a második helyezettre több mint három másodpercet vert rá. „Való igaz, hogy eddig nemigen indultam kétszáz méter mellen, ennek ellenére ezen a távon is döntőbe akarok kerülni Debrecenben. Szeretek mellen versenyezni, de a fő úszásnem számomra továbbra is a pillangó” – folytatta Kovács Emese.
A 200 méter mell tehát pusztán kirándulás. Sokszor szükségük is van erre az úszóknak, így Kovács Emesének is, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sokat pillangózott, mentálisan „elfáradt” kicsit, így aztán keresett magának egy olyan számot, amelyben új impulzusokat, felfrissülést kaphat – természetesen mindezt fő száma érdekében.
Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy a fiatal úszótól a legjobb teljesítményt 200 méter pillangón várhatjuk. Fejlődése töretlen, időeredményei javulnak, ráadásul edzője, Fehérvári Balázs szerint egyre érettebb versenyzővé válik, ez pedig sokat segíthet tervei elérésében. „Hogy mi az álmom Debrecenben? Kétszáz méter pillangón szeretnék a dobogóra felállni; hazai pályán ez fantasztikus lenne – árulta el a Jövő SC sportolója. – Biztos vagyok benne, hogy
jobb időt úszom majd, mint az országos bajnokságon, ráadásul Debrecenbe elkísérnek a szüleim, a barátaim, így nincs más dolgom, mint kiúszni magamból mindazt, ami bennem van. Az elmúlt három hónapot keményen végighajtottam, semmiféle betegség, sérülés nem hátráltatott, az időeredményeim is jók, ezért azt hiszem, nem túlzottak a céljaim.”
