Várhidi Péter hívását már tavaly óta várja

Az olykor gyilkos magányt a felhőbe burkolózó, hófödte hegyek látványa enyhíti. Orosz Péter ausztriai légióskodása során, ha egyedül érzi magát, tesz egy gyors kirándulást a közeli innsbrucki síparadicsom pályáinak környékén, vagy autóba ül, és elkocsikázik az 1976-os téli olimpia óta a város szimbólumává vált óriási síugrósánchoz, és nézi, ahogyan a félelmetesen magas építmény esti fényei percenként színt váltanak.

Az elmúlt napokban már többször írtunk a Wacker magyar légiósáról, aki hat éve él Ausztriában, és mint mondja: mind salzburgi, mind pedig innsbrucki profiskodása idején a hatalmas hegyek nyugalmából merített, merít erőt. A szombat esti, Rapid Wien elleni bajnoki előtt is a város fölött – szakadó hóesés közepette – készült a csapattársakkal. Noha az FC Wacker az osztrák Bundesliga utolsó előtti helyéről várta a hét végi fordulót, az egyesületnél tapasztalható profizmus összehasonlíthatatlan a Magyarországon megszokottakkal.

Mint minden hazai meccs előtt, a keret ezúttal is már kora reggel találkozott, és rövid átmozgató edzést követően beköltözött egy elegáns, hegyi welnesshotelbe, ahol a könnyű tésztaebédet követően a játékosok a szobákba vonultak pihenni. A ráhangolódás után kávét és aprósüteményt fogyasztott a társaság, majd a stadionba buszozott. A jövő évi Eb-re felújított, hófehér csúcsokkal körbeölelt ultramodern aréna már jó egy órával a kezdőrúgás előtt visszhangzott az innsbrucki fanatikusok dalaitól, akik az elmúlt fordulók óta – felbuzdulva az együttes feljavulásán – valósággal pokollá változtatják a harmincezres pályát. Az ellenfelek védelmét pedig a magyar csatár, Orosz Péter riogatja hétről hétre: a játéknap előtt hét találattal holtversenyben a góllövőlista hatodik helyén álló játékost az osztrák szakemberek a liga egyik legveszélyesebb támadójaként említik. A magyar futballista gólérzékenysége a szövetségnek is feltűnt, és már a honosítása is szóba került. Persze ha tartja a kirobbanó formáját, akkor elképzelhetetlen, hogy Várhidi Péter meghívója ne előbb érkezzen a csatárhoz, mint az osztrákok ajánlata. A szövetségi kapitány a napokban úgy nyilatkozott, tökéletesen képben van Orosz Pétert illetően, és megfigyelőt bízott meg, aki minden meccs után beszámol neki a labdarúgó produkciójáról.

Nos, ha így van, kérdés: miért nem hívta meg eddig a keretbe a csatárt?

Nem elég, hogy a Wacker éppen azt a 4–2–3–1-es formációt játssza, mint a válogatott, s Orosz Péter eredményesen futballozik egyedüli előretolt ékként, a Watfordban csupán epizódszerepeket kapó Priskin Tamással szemben fordulóról fordulóra kilencven perceket futballozik. Márpedig Várhidi Péter éppen a folyamatos játéklehetőséget tartja a legfontosabbnak.

Az Innsbruck Rapid elleni 1–1-es döntetlennel végződő meccsén Orosz Péter bizonyította, hogy minden képessége megvan, ami egy előretolt csatárnak nélkülözhetetlen: a felpasszolt labdát remekül tartja meg, nagyszerűen fedezi, és három védő gyűrűjében is helyzetbe tudja hozni magát. A tizenkétezres hazai publikum kétszer is izgatottan figyelte, amint előbb néhány ügyes bokacsel után, majd egy lefordulást követően vette célba a hálót – a Rapid kapusa mindkét alkalommal bravúrral védett. A második félidőben viszont már ő is tehetetlen volt, amikor a magyar csatár jobb oldali beadása után a Wacker megszerezte a vezetést – jóllehet a vendégek gyorsan egyenlíteni tudtak. Egy szó, mint száz: Orosz Péter szombaton pozitív benyomást keltett, s ezúton jelezzük, hogy a csatár megérett a válogatottságra.