Ünnep után igazi hideg zuhany

de a tréner a lefújás előtt angolosan távozott…

Milyen volt a fogadtatás az öltözőben?

Jéghideg – mondta nevetve Németh Krisztián szerda délben.

Ezt hogy érti?

Levetkőztem, és jó magyar szokás szerint indultam zuhanyozni, ám szóltak, ne arra, hanem egy másik terembe menjek, a medencéhez. Beleültettek, de olyan hideg volt a víz, hogy attól féltem, odafagyok. Alig vártam, hogy kiengedjenek, mert tényleg szörnyű hideg volt.

Miért van ez?

Nézze, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kérdezősködjünk, azt kell tenni, amit mondanak. Az viszont bizonyos, hogy a lábaimnak jót tett, mert a mély talaj sokat kivett belőlem, a mérkőzés után nagyon ólmosnak éreztem őket, de reggelre elmúlt. A keringést segíti, ha a meccs közben túlhevült izmokat nagyon hideg vízbe tesszük, és azt gondolom, ok nélkül nem találnak ki ilyet errefelé. Nem azért ültetnek fagyos vízbe, hogy kiszúrjanak veled, hanem mert jót tesz.

Azért, gondolom, két gólja is téma volt az öltözőben…

Gary Ablett, az edzőnk, aki amúgy mindkét liverpooli klubban futballozott, megdicsért, láttam rajta, hogy örült a teljesítményemnek. A többiek, ahogy ilyenkor szokás, inkább ugrattak, hogy álljak le, meg mit gondolok én, idejövök gólokat rugdosni? Gondoltam magamban, igen, ez a tervem…

Ha egy tartalékcsapatban valaki kettesével szórja a gólokat, óhatatlanul arra gondol a kívülálló: mikor léphet feljebb?

Óriási hibát követnék el, ha ezzel foglalkoznék. Korai ez a kérdés, nagyon is. Térdsérülésem után alig vártam, hogy játszhassam, és persze álmaimban sem reméltem, hogy első két bajnokimon négyszer is betalálok, de ez, én legalábbis ezt mondogatom, egyelőre nem jelent semmit. Biztató kezdet, ezzel magasra tettem a lécet magam előtt is. Ha legközelebb egy gólt szerzek, megkérdezik a srácok: mi van, elfáradtam?

Elfáradt?

Rettenetesen! Nagy volt az iram, és nem volt igazán sok idő passzolgatni: állandóan jöttek a labdák, ugrani, ütközni, verekedni kellett érte, és ha nem a miénk lett, egyből visszatámadni, itt másképp nem megy… Az utolsó tíz perc, bevallom, nem nagyon hiányzott, nézegettem a játékvezetőt, hogy mikor fújja már le a mérkőzést, szóval kimerültem, de persze nagyon élveztem a játékot. Úgy gondolom, nekem egyelőre itt kell tennem a dolgom, mindössze két tartalékbajnoki van a hátam mögött, és ha négy gólt is szereztem, ez még nem ok arra, hogy mellőzzék miattam Fernando Torrest vagy Peter Crouchot. Ha érdemesnek tartanak rá, és felvisznek a nagyok közé, kimondhatatlanul boldog leszek, de ha nem így történik, nem vet szét az ideg: itt a helyem, és teszem a dolgom tovább.

Csörög a telefonja…

Egész nap, reggel óta, de nem bánom. Hívtak a régi MTK-s haverok, volt ékpárom, Lencse László, Hollandiából Hrepka Ádám, sőt a Barnsleyban győztes gólt szerző Ferenczi István is rám telefonált, gratuláltunk egymásnak, de nagyon jólesett, hogy az utánpótlás-válogatott edzője, Sisa Tibor is keresett, és biztatott: csak így tovább!

Látta a góljait?

Igen, a klub honlapján öt fontért egy hónapig lehet nézni a feltöltött videókat, és mivel feltették a keddi meccsünket, hát befizettem gyorsan az ötöst, és megnéztem a mérkőzést. Annyit megért, nem volt rossz derbi, szép gólokat láttam…