Sikeréhesen érkezett csapatunk Dijonba

A magyarok szerdán Nimes-ből átköltöztek Dijonba, de este még nem a középdöntő II. csoportjának helyszínén edzettek, hanem a város másik sportcsarnokában. Vérten Orsolya combsérülését ultrahanggal is megvizsgálták, és – Sinka László csapatvezető tájékoztatása szerint – megállapították, nincs szakadás. Ezért a győri balszélső maradhat a vb-n (a csoportkör után a középdöntő végéig két játékost cserélhet a 16-os keretben a kapitány), de szerdán csak könnyített edzést végzett, csütörtökön pedig várhatóan kimarad a lengyelek elleni csapatból.

A csoportküzdelmek tapasztalatait értékelve a mieink reálisan vélekedtek saját teljesítményükről. A fokozatosan belelendülő, a felkészülés során sérüléssel és betegséggel bajlódó Mehlmann Ibolya derűlátó volt (ez már a példásan pozitív aalborgi mentalitás!), és a spanyolok elleni döntetlen után így bizakodott: „Akadtak ugyan kisebb

hibáink, de valamennyien nagyon akartunk, s nem mondhatjuk, hogy rosszul játszottunk. A középdöntőben mindent megteszünk a jó eredményért.”

Az eddigi küzdelmekről anynyit, hogy a csoportcsatározások második napja után szinte el is kezdődhetett volna a középdöntő, hiszen két fordulót követően nyolc csapat már továbbjutott, s nem vállalt nagy kockázatot, aki a további négy együttesre tippelt. A legjobb tizenkettő közé végül két, Európán kívüli csapat (az Afrika-bajnok Angola, valamint Dél-Korea) jutott. A másik oldalról nézve: az európai válogatottak közül csak Ausztria és Ukrajna esett ki. Ez pedig azt jelenti, hogy a vb élmezőnyében gyakorlatilag Európa-bajnoksággá alakulnak a küzdelmek (a kiesők a 13–24. helyért az Elnökkupában folytatják).

A D–E–F-ágon, amelyen a magyarok is szerepelnek, már csak az a kérdés maradt a harmadik fordulóra, a továbbjutó válogatottak közül melyik végez az élen, s ki mennyi pontot visz magával a középdöntőbe.

A Japán és a Kongói Köztársaság ellen hullámzó teljesítménynyel is két-két pontot szerző magyaroknak Spanyolországot kellett volna megverniük, hogy két ponttal kezdhessék a középdöntőt, ám Németh András játékosai a második félidő derekáig csak futottak az eredmény után. Ekkor Kirsner Erika és Mehlmann Ibolya szép góljaival egyenlítettek, sőt a vezetést is átvették. Aztán újra az oroszlánként küzdő spanyoloknál volt az előny, mert a magyar átlövők szerényen teljesítettek, ráadásul Görbicz Anitát is kikapcsolta a játékból az ellenfél.

A csatát szakszemmel figyelő Skaliczki László, a férfiak szövetségi kapitánya is az átlövők góljait hiányolta, valamint azt is megjegyezte, hogy az elején nehezen alakult ki a magyarok pozíciójátéka, a belső posztokon a mieink nem találták a lőtávolságot. A spanyolok lerohanásai rendre sikerültek, s a magyar csapat csak a félidő közepére rázódott össze. Ekkor már Pálinger Katalin is gyakrabban találkozott a labdával, és a leindítások is eredményesek voltak. Amikor gyorsabb iramot diktáltak a mieink, valamint védekezésük is erőszakosabb lett, a spanyolok fölé kerekedtek, ám újra és újra elkövetett hibáik miatt előnyüket mégsem tudták megtartani.

Egyéni értékelésbe még korai lenne belemenni, de az máris kiderült, hogy a magyar csapat akkor tud még eredményesebb lenni, ha folytatódik jobb oldala és beállósai formajavulása, valamint kapusaink továbbra is klasszis teljesítményt nyújtanak. (A spanyolok ellen a magyar együttes 20 átlövésből 5 gólt lőtt.)