Közkatonák temetője az NBI

Légiósügyben edzőfronton akkora az összetartás, hogy a meglepetéstől megtántorodik a gyanútlan szemlélődő, akinek a honi tulajdonosi, menedzseri tabló adja a másikat.

Vezérekre van szükség, nem közkatonákra – mondja a téma kapcsán a szócsavarásban és ígérgetésben világbajnok fehérvári futballguruk gondolatmenetét és tetteit a páneurópai értelemben felfogni képtelen szakvezető, Marijan Vlak, amivel minden további nélkül, mélységesen egyet lehet érteni. Mellesleg kollégái is így vélekednek.

Egyébként viszont – hatékony érdekvédelem híján – hallgatnak, most éppenséggel arról, hogy tulajdonképpen mennyi közük is van

(másként: mennyiben olvasható a fejükre) a szándékosan vagy fatális félreértés folytán idekeveredő, EU-s vagy az unió határain túlról érkező munkavállalók elhelyezkedéséhez futballunkban. Gyaníthatóan mellesleg kevés, mivel gyakran a választás tényleges szabadsága sem adatik meg számukra a menedzseri, tulajdonosi érdekek szövevényes összefonódása miatt.

A tézis évtizedek óta – globális kiterjedésben – változatlan: külföldi játékost (elvileg) akkor szerződtetsz, ha a posztján számításba jövő hazai az érkezőhöz mérten a főbb paramétereket tekintve gyengébb kvalitásai vannak. Kárpát-medencei vonatkozásban a tétel annyival mindenképpen kibővítendő: és ha (de nem kizárólagosan) olcsóbb, mint a magyar, esetleg ha egyet fizet, kettőt kap akció keretében kínálják őket megvételre.

Pedig a szebb, a jobb, az okosabb a piac törvényei szerint drágább.

Várhidi Péter szövetségi kapitány a Nemzeti Sport december 2-i számában a „Rosszabbak lennének a légiósaink, mint négy éve?” felvetésre úgy válaszolt: „Én javulást tapasztaltam

ezen a téren...”, ami magánvélemény, ezt maga a kapitány is kiemelte, mondván: véleménye van, kompetenciája nincs.

Ha abból indulunk ki, hogy évről évre alacsonyabb a bajnokság színvonala (amit a leginkább érintettek, azaz a labdarúgók zöme sem vitat, abban az esetben sem, ha üzletrontó őszinteségük miatt büntetésben részesülnek), a játékosrangsort végigböngészve legalábbis vitába lehet szállni a kapitányi kinyilatkoztatással.

A mezőnyjátékosokra szűkítve a kört, a legutóbbi lista első tíz helyezettje közé két légiós tudta beverekedni magát az NS osztályzatai alapján (Mladen Lambulics a nyolcadik, Foxi Kethevoama holtversenyes kilencedik), ami speciel a fél évvel korábbihoz képest visszalépés (Dusan Vasziljevics, Foxi Kethevoama és Dragan Vukmir is befért a top tízbe), a 2006 decemberi állapotokhoz viszonyítva stagnálás (nem találják ki, Dorge Rostand Kouemaha mellett ki fért be a „klubba”: Foxi Kethevoama), a 2006 júniusában és 2005 végén regisztrált adatokat tekintve viszont szédületes progresszió. Az előbbi listán a 15. helyet elfoglaló Goran Jezdimirovics (35 évesen...), utóbbin a 11. pozícióban virító Eugenio Bila Genito volt a legelőkelőbben jegyzett külföldi futballista.