Se döntő, se kapitány
Szólt a vészcsengő.
A figyelmeztető hang, amely ugyan a lift meghibásodása miatt vijjogott, tökéletesen jellemző motívum volt az első elődöntő előtt. Magyarország szombat délutáni ellenfele Lengyelország volt, amely bivalyerős: a selejtezőtorna első két napján különösebb megerőltetés nélkül is szétcincálta a dán és a belga társulatot, azaz nem csoda, hogy a magabiztosság hiánycikk lett magyar oldalon. Főleg azért, mert a mieink gyakorlatilag öszszeestek az Észtország elleni príma produkció után, Finnországgal szemben már sok minden nem sikerült, és főleg a vége felé a lelkesedés is lanyhult. Ennek megfelelően Lengyelország gyakorlatilag megerőltetés nélkül indult el a döntő felé.
Jellemző kép akad még. A második játszma közepén kapaszkodtunk a lengyelek után, amikor egy vitás akció nyomán mindenki sokat tanakodott, vajon kié a pont, amelyet végül mi kaptunk. Normális esetben ilyenkor a kedvezményezett szurkolótábora felrobban, tombol, és addig nem nyugszik, míg nem nyer a csapat – legalább a szettet. Ehelyett a piros-fehér sapkás, sörrel „feltankolt”, zászlós lengyel különítmény kezdett el kereplőzni, mire a világbajnoki ezüstérmes alakulat villámgyorsan bevert egy bombát a szélen, és azonnal odalett a pillanatnyi lélektani előny. Ráadásul a harmadik szett fantasztikus feltámadását sem sikerült meglovagolni, mert a záró szakasz közepére elfogyott az erő, és számunkra véget ért a torna. Terjedelmi korlátok miatt nem tudjuk kivesézni, mi a különbség például a lengyel és a magyar röplabda között. Ám kutakodni azért lehet, és senki sem fog meglepődni a legtöbbet emlegetett ok, a pénzhiány hallatán. Mert az üres – sőt jócskán mínuszos… – kassza miatt sem tud például a válogatott hónapokat együtt készülni, ahogy azt mondjuk a finn és lengyel legjobbak teszik. Hiába vannak ügyes játékosaink, ha az éppen aktuális rendezvény előtt csak egy héttel verődik össze a keret, annak néhány tagja is csupán a kapitány kitartó unszolására, aki érthető módon ebbe belefáradt, és bedobta a törölközőt.
Ám a hivatalos álláspont szerint a Magyar Röplabdaszövetség következő vezérkara – új elnök, új főtitkár – igyekszik vadonatúj módon megszervezni a sportág életét. Ezalatt főleg a marketing, a reklám és a pénzszerzés értendő, hogy Olaszország csarnokaihoz hasonlóan itthon is táblás meccseket rendezzenek, ami talán beindítja az egész gépezetet. Sok sikert!
