Kezdésnek kiváló
Valami ilyesmi a villámrajt.
A magyar válogatott néhány perc alatt gyakorlatilag szétbombázta az észt csapatot. Veres Péter bivalyerős és pontos nyitásai után ugyanis a többiek sem óvatoskodtak, Gelencsér Balázs, Kovács Zoltán és ifj. Nagy Péter szintúgy iszonyatos erejű ütései hamar tízpontos fórt értek. Az a néhány észt pont is, amely „útközben” született, jórészt magyar hibáknak volt köszönhető. Ám ilyen nem sok volt, néhány pontatlan nyitás vagy rendezetlen sánc akadt csupán, így a magyar csapat sebesen haladt a szettlabda felé, amelyből kettő szükségeltetett az első játszma behúzásához.
A második ugyan kicsit döcögősebben indult, de a két-három pontos vezetéshez ragaszkodott a hazai gárda. Aztán valahogy mégiscsak átvette az irányítást Észtország, ám Demeter György jó ütemben kért időt, ráadásul egyetlen hangsúlyos mondata tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy fordítson a válogatott. A kapitány guggolva csak annyit mondott: „Ezt a szettet hozni kell!”
A fiúk újra kisétáltak, egyhuzamban bepüföltek öt pontot, s megnyerték a második szakaszt. A harmadik szettben már egyértelműen a mieinknél volt a lélektani előny. Az észt center, Janis Sirelpuu már 0:2-es állásnál fintorogva fordult el a hálótól
– a hajójuk kezdett elmenni. Hiába volt néha szűkös a magyar előny, 11:8-nál a közönség a „Játszik a csapat!” rigmussal jelentkezett, márpedig ilyesmi nem történik olyankor, ha kétséges a győzelem. Most sem volt az – pénteken jöhet Finnország!
