Hóhér lett a cselkirályból

a gólszerző. – Azt mondta: gyere, mutass végre valamit édesanyádnak és a családodnak!” És Cristiano Ronaldo megmutatta szeretteinek – a portugál drukkerek pedig szomorkodtak. Nem győzött később bocsánatot kérni tőlük, de úgy tűnik, erre nem is lett volna szüksége. „Góljai ellenére sem változott semmit a megítélése – tette hozzá Martíns Morim. – Itt hever előttem több újság, és egy rossz szót sem olvastam még Cristiano Ronaldóról. Aki eddig imádta, az ezután sem fordul el tőle. Egyébként a Manchester United skót menedzsere, Sir Alex Ferguson elárulta, játékosa számtalanszor gyakorolta azt a szabadrúgásfajtát, amelyből kedden a gól született. A futballista tehát biztos volt a dolgában, amikor odaállt a labda mögé. Fordult volna meg a fejében, hogy meg sem próbálja belőni? Ugyan már!” Cristiano Ronaldót tehát szitokáradat helyett méltatták a portugáliai írások. Dicsérték, amiért csodálatos gólt szerzett, majd nagyra becsülték gesztusát, hogy a Sporting 19 esztendős kapusát, Rui Patríciót tehetséges, szépreményű játékosnak titulálta – miután jócskán megtornáztatta. Ez lenne az a magatartás, amelyet a mai modern futball szellemisége megkövetel? „Azt hiszem, nem a modern a helyes kifejezés a játékra – javított ki a portugál A Bola munkatársa. – Inkább az, hogy normális… Hiszen most már senki sem várja a labdarúgóktól, hogy az érzelmeik vezéreljék őket a pályán. Hogy csak egy példát említsek: a profi labdarúgással és a temérdek pénz beáramlásával megszűnt a klubhűség. Nincs olyan, hogy a szív diktál. Feladatok vannak csupán, amelyeket teljesíteni kell. Cristiano Ronaldót azért fizetik, hogy gólt szerezzen. Még akkor is, ha az ellenfél éppen a számára oly kedves egykori egyesülete. Ő tudja már jól, s lassan talán mindenkiben tudatosul végre, hogy manapság ez a módi.”