Tudnunk kell, hogy hol a helyünk

Amit mindenki – vagy legalábbis majdnem mindenki – tud: Abedi Pelének és Christian Karembeu-nek „köszönhetően” Portugália, Svédország, Dánia, Albánia és Málta ellenében kísérli meg a továbbjutás kiharcolását Magyarország labdarúgóválogatottja. Amivel nincs mindenki tisztában: csodával érne fel, ha kvalifikálná magát a dél-afrikai világbajnokságra az együttes. Az MLSZ elnöke, Kisteleki István például arról beszél, hogy a második hely elérhető, sőt némi szerencsével az első is. A magyar futball főnöke optimizmusban verhetetlen, ha valamiben, ebben hasonlít Lothar Matthäusra… Bár egy lapon ne nagyon emlegessük őket, még akkor sem, ha az elmúlt napokban gondoskodtak arról, hogy egy hasábra kerüljenek: óvodás módjára üzengettek egymásnak. „Kisteleki mondjon le!” – harsogta a magyar válogatottat korábban a világranglista 74. helyére lehúzó német szakember, mire a szövetség előbb lekaparta magáról a sarat, majd visszadobta: honlapján „alázta le” a nyár óta munka nélküli trénert. A két fél „intelligens” párbeszéde tökéletesen jellemzi a futballunkban uralkodó viszonyokat: a duma megy, a játék nem. Értékelhető teljesítmény híján pedig felesleges ábrándozni. Ami a valóságot illeti, köztudott, hogy a számok nem hazudnak. Nos, mielőtt bedőlnénk az elnöknek, és már azon morfond