Nagyobb a teher az idősebb játékosokon

Nagy fricskát kapott a Balkány tól a Debreceni VSC II-DEAC. A végeredmény talán nem is lenne figyelemre méltó, ha a mérkőzést tavaly vagy éppen két évvel ezelőtt rendezik. A balkányiak ugyanis mindkét szezonban a bajnoki címért küzdöttek, mi több, a tavasszal meg is nyerték, csak éppen a szűkös anyagiak megakadályozták, hogy a szabolcsiak egy osztállyal feljebb lépjenek. Az ősszel aztán nagyot változtak az erőviszonyok a Tiszacsoportban, és a Balkánynak esélye sincs az élmezőny közelébe kerülni. Ezek után hatalmas meglepetés, hogy a listavezető DVSC II-DEAC otthonából hozták el a három pontot.

Lebecsülte önöket az ellenfél?

Ezt inkább tőlük kellene megkérdeznie, de nem hinném, hogy ezért nyertünk volna. A gólnál szerencsém volt, mert egy szabadrúgás után megpattant a sorfalon a labda, és úgy került a hálóba. A Debrecen mezőnyfölényben futballozott ugyan, de az igazán nagy helyzeteket mi alakítottuk ki. Az ellenfél nem szólhatott volna egy rossz szót sem, ha rúgunk még két gólt. Ezúttal maximálisan odatette magát mindenki.

Ha most ennyire jól futballoztak, akkor eddig miért titkolták?

Csapatunkban sok a fiatal játékos, és talán a listavezető elleni jó játék kiugrási lehetőséget jelentett a számukra. A Debrecen vezetősége ugyanis megnézte a mérkőzést, és vélhetően nem csak a saját játékosaik teljesítménye érdekelte őket. Sajnos az edzéslátogatottság nem a legjobb a klubnál, ebből adódóan néhány játékos erőnlétén van javítanivaló.

Könnyen megszokta, hogy a korábbi sikerek után ebben a szezonban a kiesés ellen kell küzdenie?

Ez van. A tavalyi állandó kezdőcsapatból rajtam kívül csak Tóth Zoltán és Dán Ferenc maradt Balkányban, így hármunkra nagyobb teher hárul. Tény, hogy könnyebb volt abban a gárdában futballozni, mert néhányan NB II-es szintű játékosok voltak. Mindenesetre a télen erősítenünk kellene, hogy benn maradjunk a harmadosztályban. Hogy az anyagiak mennyire engedik ezt meg, az már csak a vezetőkön múlik.