A 23-as csapdájában

Elválnak szép csendben. Nem dobálnak sarat egymásra (sőt dicsérik a másikat!), bölcsen belátták, mindenkinek az lesz a legjobb, ha szakítanak. Mi tagadás, felettébb érett már a váltás, hetek óta suttogtak erről Székesfehérváron – nem véletlenül. Az osztrák bajnokságban (is) induló Alba Volán edzője, Jan Jasko és a csapat játékosai között a vereségek hatására, ha nem is megromlott, de a korábbinál mérhetően roszszabb lett a kapcsolat, s talán egyik fél sem hitt, bízott már a másikban. A szlovák szakvezető minduntalan cserélgette a sorokat, hátha rátalál az általa megálmodott szerkezetre, de hiába. A helyüket nem lelő, győztes meccsnek a huszonháromból eddig mindösszesen kétszer örülő, ennek betudhatóan pedig önbizalomhiányban is szenvedő hokisok szép lassan eltávolodtak az edzőtől. Nem is lehetett más a vége, mint a búcsú. Mindazonáltal nem árt leszögezni: Jan Jasko nem lett rosszabb szakember, mint volt, mondjuk, néhány éve, amikor bajnoki címeket, Interligát nyert az együttessel, s egy meccs híján az A-csoportba vezette a magyar válogatottat. Mondhatni, a városban eltöltött második érája szerencsétlen időpontra esett. Igaz ugyan, hogy januárban a cseh Karel Dvorákot váltva a bajnoki és Interliga-aranyat is bezsebelte a társasággal, a neheze csak ezután következett: a csupán néhány helyen megváltozott, minimálisan erősödő kerettel kellett volna becsülettel helytállnia a volt NHL-játékosokkal felturbózott Erste Bank Ligában. Nem sikerült, talán nem is sikerülhetett, ugyanakkor azonban azt is meg kell jegyezni, hogy mind játékban, mind mentálisan talán többet is ki lehetett volna hozni a gárdából. Ám valószínűleg nem túlzás kijelenteni, egy csapásra az utód (ideiglenesen az eddigi másodedző, Énekes Lajos veszi át a stafétabotot; az új szakvezető egy héten belül Svédországból vagy Finnországból várható) sem tud csodát tenni Fehérváron. Neki azonban egyszerűbb a helyzete: a játékosok már megszokták az osztrák sorozat légkörét, minden ellenfelükkel találkoztak már minimum két alkalommal, tisztában vannak azzal, mi vár rájuk a folytatásban. Ha a játékosokat sikerül kibillentenie az apátiából, idővel változhat a teljesítmény. Valószínűsíthető, hogy az ilyen helyzetben érkező Jaskónak sikerülne ez – ilyen az edzői sors: most ő van a ló másik oldalán…

„Változtatni kellett, de kapkodni nem akartunk, hiszen ez sohasem volt jellemző ránk. Az elnökség hosszasan értékelte a helyzetet, és azt gondolom, bölcs döntést hozott. Január közepére kell csúcsformába kerülni, ezzel a lépéssel erre minden esélyünk meg is van” – vázolta az edzőcsere okát Tóth István, az Alba Volán SC társelnöke, utalva arra, hogy a csapat és vezetői nem adták fel a rájátszásba jutás reményét. A 2008-as esztendő első hónapjában, 7. és 30. között rendezik ugyanis a liga alsóházi helyosztóját, amelyet az alapszakasz hetedik helyezettje kettő, nyolcadikja egy, míg kilencedik és tizedikje nulla ponttal kezd. Magyarán: az addig összeszedett hatalmas ponthátrány ködbe vész, csaknem nulláról indulva nagy bravúrral elérhető a nyolcba, egyúttal a playoffba jutás.

„További erősítéseken is fáradozunk, de a legfontosabb most az, hogy mihamarabb edzőt találjunk. Sokat köszönhetünk Jan Jaskónak, az ő érdeme, hogy fizikailag felvesszük a versenyt a riválisokkal, de olyan pszichés problémák lettek úrrá a csapaton, amelyeket csak így orvosolhatunk” – tette hozzá idősebb Ocskay Gábor szakosztály-igazgató. Pénteken Salzburgban, vasárnap odahaza a Linz ellen a válogatott mellett is másodedzőként dolgozó Énekes Lajos irányítja a csapatot, aki az új főnök érkezéséig a mentális gondok orvoslását tervezi. S ha ez pontokban is megmutatkozna…