Még élnek a szép álmok
A veszprémiek a vasárnapi celjei vereségük után bánatosan, szótlanul üldögéltek az öltözőben. Tudták, nyerhető meccsen kaptak ki, amelyet mintegy ötven percig uraltak. A végjátékban feltűnően sokat hibáztak az MKB játékosai, ám az újabb kisiklás magyarázatát ennyivel nem lehet elintézni.
Semmi baja sem lenne a Veszprémnek, ha nyer otthon a Celje és a Gummersbach ellen, hiszen a szlovén bajnok két pontott hagyott Izlandon, és az sem biztos, hogy Celjében pontot szerez a németek ellen.
A veszprémiek megoldandó gondjairól szólva vissza kell idéznünk a tavaszi bajnoki finálét, amelyet az akkor még címvédő MKB nagy csatában elvesztett a Pick-Szegeddel szemben, mert otthonában kikapott a trónkövetelőtől. Sokak szerint mentálisan és taktikailag egyaránt meggyengült Zdravko Zovko gárdája, s többen megjósolták, hogy a pokol vár Mocsai Lajosra, ha újabb sikercsapatot akar építeni Veszprémben. Pedig a városban szinte magától értetődik, hogy az MKB-nak vissza kell szereznie a bajnoki címet, valamint a BL-ben is sikeresnek kell lennie. Az utóbbi minimum továbbjutást jelent a csoportból s talán elődöntőbe kerülést a középdöntőből.
Az álmok még élnek, de a Bajnokok Ligájában néhány ébresztő pofon már elcsattant.
Nem feledhető ok, hogy az előző évad kezdőegyütteséből csak Perics, Gál Gyula és Iváncsik Gergő maradt meg. A korábbi terheknek a többszörösét kell cipelnie Marko Vujinnak, Zsarko Sesumnak és Iváncsik Tamásnak, míg a beilleszkedés nehézségein is úrrá kell lennie Ilyés Ferencnek, Iváncsik Tamásnak és Zsarko Markovicsnak. Hasonló cipőben jár Mocsai Lajos edző is, akinek hatalmas rutinja, szakmai tudása és karizmatikus egyénisége segíthet, hogy a még nem kellően összeérett csapatból fokozatosan – de a külvilág (szponzorok, szurkolók) követelésének, igényének megfelelve mégis mielőbb – európai élgárdát faragjon.
