„Emelt fővel várom a meccset’’

Hétfői számunk ban még arra panaszkodott, hogy nem érzi túl jól magát. Jobban van?Hétfői számunk ban még arra panaszkodott, hogy nem érzi túl jól magát. Jobban van?

Igen is, meg nem is – felelte két köhögés között a szövetségi kapitány. – Amint hallja, a náthám még nem múlt el, viszont a moldovai vereségen már túltettem magam. Igaz, kicsit belehaltam a nulla háromba, abba, hogy egy idő után tehetetlenül szemléltem a pályán zajló eseményeket. Úgy érzem, amit megtehettem azért, hogy javuljon a csapat teljesítménye, azt megtettem, ám szombaton minden fordítva sült el, miközben a hazaiak kapusából nemzeti hőst faragtunk. Ami az elmúlt négy hónapban működött, az most nem, de hát az életben is vannak olyan napok, amikor semmi sem sikerül. Azt ugyanakkor el kell ismernem, hogy rosszul játszottunk.

A játékosokkal hétfőn a pszichológus is elbeszélgetett – alaposan megviselhette őket a kudarc.

Ó, ez majdhogynem mindennapos nálunk. A fiatalokból álló együttest ugyanis nem egy meccsre építjük fel, hanem hosszú távra, ezért igyekszünk minden szinten a legjobban foglalkozni a labdarúgókkal. Egyébként éppen azért, mert fiatalok, a futballisták gyorsabban túllépnek a vereségen, mint mondjuk én.

Egy éve vette át a válogatott irányítását, a szerződése december végéig érvényes. Mit gondol, most játsszák a legfontosabb meccsüket?

Ennyire nem hegyezném ki a dolgot, már csak azért sem, mert a játékosokra nem szeretnék felesleges terhet tenni. Azt akarom, hogy ne győzelmi kényszer hatása alatt lépjenek pályára, hanem olyan felszabadultan futballozzanak, mint az olaszok ellen. Örömmel teszem hozzá, hogy ez a csapat akkor is győzni akar, ha történetesen a világ- vagy az Európa-bajnokkal kerül szembe. Azt persze mindannyian tudjuk, mit nyerhetünk ezen az összecsapáson, egyrészt negyedik helyen zárhatnánk a csoportban, másrészt a világbajnoki selejtezőcsoportok beosztását is viszonylag kedvező helyzetből várhatnánk. De ismétlem: nem áll szándékomban presszionálni a gárdát.

Nem hisz a csapatában?

Még hogy én?! Jobban hiszek ezekben a srácokban, mint valaha! Esztendeje, amikor a fiatalítás fontosságát hangoztattam, a többség számára felfoghatatlan volt, miről beszélek, mára viszont kiderült, hogy volt alapja a bizakodásnak, és ezt az eredmények is alátámasztják. Ahogy magunk között fogalmazunk: a magyar futball dicsőséges múltja már lezárult, jelene nincs, ám biztos, hogy van jövője.

Önnel?

Amíg engedik, hogy végezzem a munkám, addig csinálom.

Sokan állítják: ha valaki számára sorsdöntő lehet a görögök elleni találkozó, az Várhidi Péter.

Látja, ebben nem hiszek. Tavaly decemberben az elnökség kitűzött egy célt elém, illetve elénk, úgy vélem, ennek megfeleltünk. Ráadásul jóval hamarabb, mint az a tervekben szerepelt. A vezetőségnek is látnia kell, ahogy telik az idő, ez a válogatott egyre jobb lesz.

Hány tárgyaláson van túl Kisteleki Istvánnal?

Még nem került szóba köztünk a hosszabbítás. Azt nem tudom elképzelni, hogy az elnökségi tagok egymás között ne egyeztettek volna a sorsomról, de még nem tájékoztattak arról, hogyan alakul a jövőm… Sebaj, december tizenharmadikán kiderül.

Maradjunk a mánál: mi szükséges ahhoz, hogy felülmúlják a görögöket?

Ami hiányzott a játékunkból szombaton… Vagyis: kellő agresszivitás és koncentráció, kiváló fizikai állapot, valamint a fiatalos vagányság. Ha ez mind jellemez minket, akkor legyőzhetjük az Európa-bajnokot is.

Optimizmusa nem csökkent, amikor megtekintette a görögök mérkőzéseiről készült felvételeket?