Huszonnégyezer
Ha a híreknek hinni lehet, huszonnégyezer drukker már jegyet váltott az Eb-selejtezőre, ennyi ember közül pedig nem véletlenül hajolt be sok ezer úgy a pénztárablakon, hogy „...csókolom, akkor a hetes szektorba kérnék kettőt!”.
Persze a honfiúi és – hogy ne feledjük – a honleányi lelkesedést nagyban befolyásolja, hogy ezúttal a jegyekért nem tízezer, hanem csupán ezerötszáz forintot kell(ett) leszurkolni, ami amúgy az agyonsanyargatott hétköznapokat tekintve normális árfekvés a bilétáért, főleg akkor, amikor focimeccsről van szó.
Kérdés persze, hogy a moldovai csúfság, a szombati 3–0-s vereség hány rajongóban oltotta ki a tüzet, azonban kár lenne feladni a reményt, főleg annak tükrében, hogy a görögök elleni kilencven perc eldönti, hol van a válogatott helye.
A vereség ugyebár a hatodik helyezést jelentené a hétcsapatos, C jelű selejtezőcsoportban, ami, valljuk be, a realitást mutatja, azt, hogy labdarúgásunk legfeljebb annál a máltainál jobb, amelynek válogatottjával szemben sem hibátlan a mérlege, hiszen világ csúfságára tavaly ősszel még a szigetország válogatottja is elporolta legjobbjainkat 2–1-re.
Amiről viszont álmodozni lehet, az a bizonyos bravúreredmény, a döntetlen, a győzelem (jaj!), az, hogy megvan a negyedik hely a tabellán, és megvan az előrelépés, hogy a 2010-es vb selejtezőcsoportjainak sorsolásán a harmadik kalapba kerülhet a válogatott.
No már most, futballmeccsre úgy nem lehet kifutni (sőt a lelátóra felülni), hogy eleve a reménytelenség telepszik a lélekre, s mert mostanság a jelek szerint a válogatott játéka megmozdítja a szurkolókat, akkor abba bele lehet, sőt bele is kell kapaszkodni, úgyhogy legyünk optimisták.
Jelenkori futballunkat tekintve pedig már az is valami, ha a huszonnégyezer szurkolóért tud küzdeni a tizenegy, pályára küldött magyar labdarúgó. Csak tegye is meg...
Legfrissebb hírek
