Fájdalmas továbbjutás

Noha szombat esti 2–1-es glas gow-i győzelmével az olasz válogatott már biztosan kijutott a 2008-as Európa-bajnokságra, a nyögvenyelős szereplés utáni megkönnyebbülés és felszabadultság mellett egy kis üröm is vegyült az itáliai örömbe. A franciákkal emberemlékezet (de különösen a 2006-os világbajnoki döntő) óta ellenséges viszonyban álló olaszok keserűségének oka, hogy a diadallal egyúttal – a skótok kárára – a szomszédot is „kivitték” a kontinenstornára.

„Büszke vagyok arra, hogy a csapattal kiharcoltuk a továbbjutást – beszélt a sokáig a Rangersben futballozó, és később skót feleséget választó olasz középpályás, Gennaro Gattuso az érzéseiről. – Ugyanakkor nem tagadom, kifejezetten zavar a tudat, hogy az eredménnyel a franciá k a t is seg í tettük a kvalifikációban. Szövetségi kapitányuk, Raymond Domenech egyáltalán nem érdemli meg a sikert, kiállhatatlan figura, akinek mindig mondania kell valamit. Tudják, mi a vágyam? Hogy a jövő évi Európa-bajnokságon a franciák ellen játsszunk, és jól megleckéztessük őket.”

Az AC Milan középpályását anynyiból mindenképpen meg lehet érteni, hogy Raymond Domenech az utóbbi időben ahol lehetett, megpróbált keresztbe tenni vagy legalábbis egy-egy fricskát odaszúrni az olaszoknak. Korábban bundavádakkal illette az U21-es csapatukat, a skóciai fellépés előtt pedig csak egy nem túl hízelgő döntetlent nézett ki az azúrkék együttesből, amikor a várható eredményről kérdezték. Ezután nem csoda, hogy bár a Francia Labdarúgó-szövetségtől állítólag a lefújás után azonnal felhívták Giancarlo Abetét, az olasz szövetség elnökét, hogy megköszönjék a „szívességet”, a kapitánynak esze ágában sincs leborulni az olaszok előtt. A hálálkodásra egyébként Thierry Henry, a franciák támadója sem lát okot, a Barcelona futballistája értetlenkedve olvasta a hazája sajtójában megjelent „olaszdicsérő” cikkeket. Szó, mi szó, egyes médiumok kommentárjai valószínűleg nem csak a válogatott játékosánál verték ki a biztosítékot, hiszen például a L’Équipe című sportnapilap internetes oldalán ez a főcím fogadta a látogatót: „Megcsókolhatjuk az olaszok lábát.”

„Voltak olyanok, akik nem akarták, hogy kijussunk a kétezer-nyolcas Európa-bajnokságra – utalt a nagy riválisra Thierry Henry. – Ezután túlzónak érzem azokat a cikkeket, amelyekben a szerzők millió köszönetet mondanak az olaszoknak. Franciaország éppen úgy saját maga harcolta ki a továbbjutást, és gyűjtötte össze a huszonöt pontját, ahogyan az olaszok tették.”

Ami a skótokat illeti, nekik semmi bajuk az olaszokkal vagy a franciákkal, viszont annál jobban utálják Manuel Enrique Mejuto Gonzálezt. A spanyol bíró vezette a szombati összecsapást, a bűne pedig az, hogy a 90. percben egy olasz szabálytalanság nyomán érthetetlen módon a skótok ellen ítélt szabadrúgást, amelyet követően Christian Panucci megszerezte a vendégek győztes gólját.

„A játékvezető döntését képtelen vagyok megérteni – dohogott Alex McLeish, a nagy álmuktól megfosztott skótok szövetségi kapitánya. – Alan Huttonnál volt a labda, amikor fellökték őt. Kérdezem én, hogyan lehetett egy ilyen jelenet után az ellenfélnek ítélni szabadrúgást?!”

A választ valószínűleg senki sem tudja. Ahogyan arra sem, hogy a bíró Barry Ferguson egyenlítő gólja előtt miért nem fújta le a nyilvánvaló lest...