Élre állt a Szeged!
Gyöngyösi András edző senkit sem nevezett a homloküreg-gyulladása miatt hiányzó Varga Tamás helyett. Egyértelmű volt az összecsapás előtt, a Szegednek akkor lehet esélye a győzelemre, ha minél kevesebb gólt kap. Nos, ezt a feladatot tökéletesen megvalósította Gyöngyösi András csapata, hiszen a fantasztikusan védő Baksa Lászlónak mindöszsze háromszor kellett maga mögé nyúlnia. Annak ellenére, hogy a címvédő harmincszor kísérletezett, ráadásul tizennyolc lövése el is találta a kaput.
Pontatlan próbálkozásokkal indult a ragadó, a fölé szálló labdák közepette unikum volt Tóth Márton kísérlete, ám a centerbe beúszó pólós lövését a gólvonalról kikanalazta Baksa László, aki a továbbiakban is főszerepet játszott. Miután több mint hat percet kellett várni az első gólra – Varga Dániel volt eredményes –, sejthettük, ezen a mérkőzésen nem kell sokszor közepet kezdeni. Komlósi Péter hatalmas küzdelmet vívott a Vasas centereivel, és a legtöbbször az ő sikerét hozták a különpárharcok. Ráadásul a bekknek besegítettek a behúzódó társak, akik igyekeztek kizárni a játékból a hazaiak középső embereit, ki-kiváltva természetesen a lőni készülő piros-kék pólósokra. Sőt 3.3 másodperccel az első negyed vége előtt az egész héten lázas Weszelovszky László góljával egyenlítettek a csongrádiak.
A második negyedben tovább folytatódott a Baksaparádé. Egy ízben például Varga Péter kiállítása után Steinmetz Ádám maradt üresen középen, a válogatott kapus hárított, majd Varga Dénes sem tudta átpasszírozni a labdát a gólvonalon. A támadásban villogó Weszelovszky megszerezte a vezetést a Szegednek, amelyet Lehmann István szabaddobásból tovább növelt.
A harmadik negyed harmadik percében lezajlott gyors gólváltás után még valószínűtlennek tetszett, hogy a Szeged négy találattal diadalmaskodhat. Ám a mindössze nyolc mezőnyjátékossal pólózó vendégek védelmi pajzsán továbbra sem találtak rést a hazaiak.
2:15 perccel a vége előtt szépített a Vasas (3–4), a Lehmann büntetése nyomán adódó emberfórt használta ki a hazai csapat: Varga Dénes remek mozdulattal húzta vissza a labdát a rövid sarokba. Ekkor már Baksa is tehetetlen volt, aki még fejjel is védett, Varga Dániel lövése után ugyanis előbb a kapufát, majd a szegedi kapus fejét érte a labda. A fáradó szegedieknek a hajrában már-már fontosabb volt a visszazárás, és ezzel a megúszások megakadályozása, mint a támadások befejezése. A Steinmetz Ádámmal vívott csata következtében Lehmann szájából ömlött a vér, a reklamáló Gyöngyösi András piros lapot kapott, ám a hátralevő 69 másodpercet már nélküle is kihúzta a csapata. Weszelovszky László lövése rendkívül fontos volt, mivel a labdát Nagy Viktor csak fölé tudta tolni. Játszott a Szeged az idővel, a Vasas képtelen volt labdát szerezni, és mire lejárt a harminc másodperc, már csak öt volt hátra. Katonás Gergő távolról még próbálkozott, ám eredménytelen volt.
A Szeged sikere azt jelentette, hogy a bajnokság rangadóin megszületett az első vendéggyőzelem, ráadásul Gyöngyösi András is először nyert a Szeged mestereként a Komjádi uszodában.
