Nem lehetett azt állítani, hogy olajozottan működött a szolnokiak gépezete az elején, nyolcpontos nyíregyházi előny után azonban Andrius Jurkunas és Vernard Hollins jó megmozdulásai felhozták a címvédőt. Odaát Brane Savic diktált néha mindenki számára követhetetlen ritmust, de amikor bejöttek az elgondolásai, látványos kosarakat szerzett az NYKK. Elhúzni viszont éppúgy nem tudott, ahogy az Olaj sem, így váltott vezetéssel haladtak a felek a második, majd a harmadik negyedben is.
Nyilván a szoros állás is közrejátszott abban, hogy ekkorra igencsak paprikássá vált a hangulat a pályán és a nézőtéren egyaránt. A bírótrió nem állt mindig feladata magaslatán, mintha Valovics Istvánék kicsit szétfújták volna a mérkőzést .
A vendégek zónavédekezése sok gondot okozott a piros-feketéknek, de az utolsó játékrészre csak bedarálták az NYKK-t. A szabolcsiak támadójátéka ugyanis a hajrára teljesen egysíkúvá vált: Savic addig pattogtatta a labdát, amíg dobóhelyzetet ki nem erőszakolt magának, de a találkozót csere nélkül végigjátszó irányító a végjátékban már rendre hibázott.
Szintén negyven percet töltött a pályán a szolnoki Hollins, és ő valóban emlékezeteset produkált: klasszikus tripla duplát ért el 27 pontjával, 11 lepattanójával és 10 gólpasszával. Ha pedig a hárompontos kísérletei is bemennek, mennybe mehetett volna ezen az estén. Persze így is nyerőember lett Déri Csaba együttese ellen.
Azért nem szabad szó nélkül elmenni amellett sem, hogy az Olaj továbbra is nagyon meszsze jár előző idénybeli formájától. Csapatjátéka igencsak döcögős, védekezése sem a régi, ráadásul ha kulcsemberei betliznek, nem nagyon tud kihez nyúlni Pór Péter edző. Rövid a kispad, azaz kevés a minőségi cserejátékos, ami sebezhetővé teszi a legutóbbi bajnokság és Magyar Kupa győztesét.
