Már hivatalosan is legendák

Habár hét hokis is akadt, aki két gólt ütött az NHL legutóbbi játéknapján, nem a jelen, hanem a múlt nagyjai kerültek az érdeklődés középpontjába. Merthogy amerikai idő szerint hétfő este volt a Hall of Fame, azaz a Hírességek Csarnoka idei eredményhirdetése. Az idők végezetéig immár hivatalosan is legenda Ron Francis, Al MacInnis, Mark Messier, Jim Gregory és Scott Stevens.

Az ötösből talán Messier a legnagyobb név – hat Stanleykupa-győzelem –, amit jelez, hogy beválaszthatósága első évében gyakorlatilag alanyi jogon kapott márványtáblát, bár ugyanígy elsőre került be a Pittsburgh Penguins mezében két Stanley-sikerben részes Francis, a valaha volt legjobb „állóbekkek” egyike, Stevens és a legerősebb kapáslövőnek járó díjat négy egymás utáni All Star-gálán begyűjtő MacInnis is.

„Amikor hetvenöt év múlva az emberek végigsétálnak majd ezen a kiállításon, ott lesznek a ránk emlékeztető táblák; ez igen megindító – mondta Mark Messier, majd summázta, mi kell egy hosszú és sikeres karrierhez. – Az egész otthon kezdődik, azzal a hatalmas erőfeszítéssel, amelyet az édesanyák és édesapák megtesznek, például azzal, hogy a hajnali órákban edzésre viszik a gyereket. Aztán ott van az összes utánpótlásedző, akik felvettek, ha a szülők nem értek rá, vagy a fivérek és nővérek, az összes játékostárs és edző, akik segítettek a hosszú út során.”

Amelynek még talán nincs is vége, mert Messier és Stevens képtelen elszakadni az NHLtől, ezért Francis és MacInnis után ők is újra munkába állnának egy csapatnál – öltönyben.

„A játék szeretete és a szenvedély a hoki iránt hajt minket – közölte Al MacInnis, aki huszonhárom szezonon át tartó játékos-pályafutása után rögvest „átült” a St. Louis Blues klubházába, s most alelnök. – Ez a játék annyira jó volt mindannyiunkhoz majd’ negyedszázadon át, hogy úgy érezzük, vissza kellene adnunk valamit.”

Ehhez a Carolina Hurricanes jelenlegi általános igazgatója, Ron Francis csak annyit tett hozzá: „Mindent, amit az életben elértem, a hokinak köszönhetem.” A most kitüntetett ötös kakukktojása Gregory, aki vezetői teljesítményéért került a legnagyobbak közé: 1969 és 1979 között az ő vezetése alatt nyolcszor került a rájátszásba a Toronto Maple Leafs, majd az NHL fő tehetségkutatója lett, 1986-ban pedig vezérigazgató:

„Ha visszagondolunk azokra az időkre, amikor Gordie Howe, Maurice Richard és a többi hasonló hokis játszott, az igazán nagyokból nem lett vezető, vagy legalábbis nem azonnal. Most azt mondtam ezeknek a fiúknak, ha képesek annyira átélni az öltönyös vezető helyzetét, mint egykor beleélték magukat a csapat vezéregyénisége szerepébe, akkor úgy érzik majd: még nekik kellene fizetniük azért, hogy dolgozhatnak.”