Kovács Ágnest érthetően megviselték a történtek. Ennek ellenére nem adja fel. Hogyan is adhatná, hiszen korábban sem ez volt rá a jellemző. A medencében és a hétköznapi életben egyaránt küzdött a céljaiért, az álmaiért. Most is küzdenie kell, azonban várhatóan ez lesz a legkeményebb harca. Múlt csütörtökön, amikor nyilvánosságra került a MACS jelentése, Kovács Ágnes ugyanúgy edzett a Kőér utcai uszodában, mint előző nap, mint egész évben. És edz azóta is, még akkor is, ha most minden korábbinál nehezebb az úszásra koncentrálnia. Faltól falig rója a métereket – rendületlenül. Tudja, hogy nem adhatja fel. Már csak azért sem, mert azzal csak a maroknyi kétkedő igazát bizonyítaná. Ehelyett ő ugyanúgy készül a következő versenyekre. Ott akar bizonyítani. Nem áll le, nem is teheti. És nem védekezik, mert úgy érzi, nincs miért. Nem vétkezett, még akkor sem, ha nyilvánvalóan hibázott, amikor aláírta a mintavétel megtagadásáról szó nyilatkozatot. De miért is kételkedett volna az ellenőrökben, hiszen tizenhárom éves sportpályafutása alatt erre sohasem volt oka. Valószínűleg a nap minden percében, a hosszokat róva is azon gondolkodik, mit tehetett volna másként október 30-án. Ahelyett, hogy arról álmodozna, milyen jó lesz ismét hazai közönség előtt Debrecenben vízbe ugrani...