Ijedtségről szó sem lehet

A légiósélet nem, az átigazolás időpontja, körülményei ellenben Simek Péter számára is idegenek. A Fehérvár jobb oldali középpályása a téli holt szezon alatt szerződött a Poli Timisoarához, ellentétben a debreceni Dzsudzsák Balázzsal, aki a múlt héten írta alá a négy évre szóló szerződését az eindhoveni PSVhez, s a megállapodás értelmében januárban már csatlakozhat a holland bajnok keretéhez.

„Azon az őszön még nem lehettem biztos benne, hogy Temesvárra szerződöm, szóval én más helyzetben voltam, mint Balázs, mindenesetre érdekes, izgalmas időszak lehet számára a mostani – merengett el hétfői ellenfele jövőjén Simek Péter. – Őszintén örülök, hogy Balázs a PSV-hez szerződött, ezzel együtt sem gondolom, hogy hétfő este vigyáznom kellene rá. A futballban – is – vannak bizonyos határok, amelyeket az ember nem lép át. Az odafigyelés egyébként kötelező, sőt, adott esetben, taktikai okokból igenis oda kell lépnie az embernek – de ezt nyilván Balázs is így gondolja, és felkészült erre az eshetőségre. Ami a sérülést illeti, az a játékos jár hamarabb pórul, aki tart tőle, de ezzel sem mondtam újat. Hogy némi pénzhez jutottunk az utóbbi napokban, javult az öltözői hangulat, a közérzetünk. Megtanultunk örülni a kevésnek is, de nem felejtjük azt sem, hogy a számla még nincs kiegyenlítve. Illene végre a szurkolóknak is örömet szereznünk, ugyanis az utóbbi négy bajnokinkat elbuktuk...”

A DVSC-TEVA ezzel szemben az utóbbi három bajnokiját megnyerte, igazságosan egyaránt négy góllal terhelve meg a riválisok hálóját: a tucatból Dzsudzsák Balázs két találatot jegyez. Mellesleg a hatszoros válogatott bal oldali középpályásnak akár kedvence is lehetne a Fehérvár csapata.

„Az utóbbi másfél évben alig akadt olyan találkozónk, amelyen ne sikerült volna gólt rúgnom – indokolta meg jókedve okát Dzsudzsák Balázs. – Bízom benne, hogy végre idegenben is azt a rámenős, akaratos, bátor futballt mutatjuk be, mint hazai pályán. Nem tudom, hány mérkőzés vár még rám a Lokiban, és azon sem tanakodom, hogy mi történhet velem ezeken az összecsapásokon. Szándékosságot soha senkiről nem feltételezek, nem hiszem, hogy bárki is úgy gondolkodna: na, ezzel a sráccal mostantól csupa jó dolog történik majd, szóval egyszerkétszer odapakolok neki, hogy ne érezze annyira jól magát... Az is elképzelhetetlen, hogy megpróbálom megóvni magam, elvégre a futballban folytonos a test test elleni harc. Olyan nincs, hogy előre eldöntöm: márpedig én ma nem ütközöm. Így nem szabad felmenni a pályára. Jelenleg egyetlen célom van: jól akarok játszani Fehérvárott. Illetve, lenne még egy. Gólt akarok rúgni.”