Izgalmasnak és szorosabbnak ígérkezett a Dunaferr–Rosztov Don (33–23) női EHF-kupatalálkozó, amelyen végül egyetlen pillanatig sem volt kétséges, melyik csapat a jobb. A hazaiak nagy akarással párosuló, tudatos játékukkal fokozatosan felőrölték a robusztus, és a cikázó magyarok mellett lomhának tűnő oroszok erejét. Imre Vilmos edző következetes csapatépítő munkája mindinkább érezteti hatását, egyre tudatosabb, eredményesebb játékot nyújt a Dunaferr.
Az újvárosiak szombati elszántságára talán Gáspár Gabriella esete a legjellemzőbb. Az Imre Vilmos irányításával lassan a csapat dzsókerévé váló játékos a második félidő közepén, amikor már tíz gólnál is nagyobb volt a hazaiak előnye, olyan vehemenciával vetette magát a megszerezhető labda után, mintha az élete függött volna tőle.
„Esés közben kisodorta a lábamat az egyik orosz – emlékezett vissza a történtekre Gáspár. – Nem tudtam tompítani, ezért a keresztcsontomra estem, közben bevertem a fejemet, és nekicsúsztam a zsűriasztalnak. Szerencsére nem esett nagyobb bajom, de jó volt látni, hogy miután kinyitottam a szemem, az egész csapat ott aggódott körülöttem. Az eredményről meg annyit, a tízgólos győzelem után nyugodtan játszhatunk idegenben.”
A küzdelemből derekasan kivette a részét Borbás Rita, akit alaposan meggyötörtek a marcona rosztoviak. „Eleinte jól védekeztünk, keményen meg tudtuk fogni a hatalmas oroszokat – mondta Borbás. – Rengeteg futással fokozatosan felőröltük őket. Bejött a taktikánk.”
Vincze Melinda jó teljesítményt nyújtott a szélen, s a büntetőket hibátlanul értékesítette: „Kicsit tartottam az ellenféltől, de egységesek voltunk, és főleg csapatként múltuk felül a vendégeket.”
