A királynő megnyugodhat
Abban összecsengett az Arse nal–Manchester United csúcstalálkozó előtt megkérdezett szigetországi futballszakírók véleménye, hogy a címvédő aligha folytatja kivételes sorozatát (az MU zsinórban ötödik fellépésén is legalább négy góllal szórakoztatja a nagyérdeműt), arra azonban a többség már nem vett mérget, hogy a vendégcsapat házi góllövőlistáját hat-hat találattal holtversenyben vezető Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney páros gólmoratóriumot rendelne el magának.
Utóbbinak egyébként is nagy kedvence az Arsenal – mármint ha játszani kell ellene: a „hentesarcú gyilkos” szombat délutánig öt bajnoki gólt jegyzett az „ágyúsok” ellen. A hatodikhoz sem hiányzott sok, mindamellett William Gallas elorozta előle a dicsőséget – apró szépséghiba, hogy nevezett játékos az Arsenal és nem az MU bekkje.
Mindamellett ha a békebelinek bajosan nevezhető hangulatban, ám az Emirates Stadiont csordultig megtöltő londoni szurkolók legnagyobb gyönyörűségére végül 2–2-vel záruló párharc kulcsfiguráját keresnénk, a franciánál aligha találnánk alkalmasabbat. Akkor sem, ha az Arsenalt – múlt heti analógia – ezúttal is Cesc Fábregas zsenialitása húzta ki a gödörből, s akkor sem, ha a nyolcvan percen át leginkább önmaga paródiájának tűnő Cristiano Ronaldo kis híján eldöntötte a rangadót...
Habár arról nincs feljegyzés, hogy Wayne Rooneyval ellentétben William Gallas mit tenne, ha egy napra Nagy-Britannia miniszterelnöke lehetne („Lecsukatnám az összes parkolóőrt – esetleg elrendelném, hogy csak a Manchester United lehet a bajnok!” – nyilatkozta a manchesteri a közelmúltban), azt elképzelni sem ördöngös feladat, hogy érezhette magát a negyvenötödik percben. Az hagyján, hogy lemaradt aznapi állandó partneréről, Wayne Rooneyról (mással is előfordult már), az angol – ránézésre könnyed rövid sarkos – pörgetése után a labda csak úgy férhetett volna be a bal alsóba, ha előbb az ő becsúszó lábán irányt változtat. A történetet innentől Murphy írta...
A tavaly ősszel a Chelsea-től Ashley Cole-ért (plusz ötmillió fontért) cserébe kapott védő megpróbáltatásait az sem csökkenthette, hogy a 36. percben Cesc Fábregas szabadrúgása után ő hibázta el az Arsenal első ziccerét – nyolc méterről az eldőlő Edwin van der Sar lábára bólintotta a labdát.
Mindamellett a 92. percben cimbalomszögből szerzett – idei első – gólját követően feltehetően éppen a fentebbi bakik miatt üvöltötte túl az aréna 60 ezer nézőjét. Góljával egyrészt a tabella élen tartotta a mérkőzés tekintélyes részében domináló, az idei kiírásban (valamennyi sorozatot beleértve) veretlen észak-londoniakat, másodsorban pedig véget vetett a United nyolc bajnokit felölelő győzelmi menetelésének.
II. Erzsébet, a csapatnak ötven éve szurkoló királynő megnyugodhat: az Arsenalnál Thierry Henry után is van élet – s esetleg még vidámabb is, mint a francia „uralkodásának” utolsó éveiben. Frank Lampard 100. gólját szerezte a Chelsea-ben, a londoniak wigani sikerük nyomán már harmadikok.
