Pekingi szabadság?
Dr. Berkes István professzor, az Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI, Sportkórház) főigazgató főorvosa – bár megerősíti, hogy az intézet részére a dolgozóik munkakieséséből származó vitás összeget senki sem téríti meg – reménykedik benne, hogy a november 1-jével életbe lépő határozat nem érinti negatívan a magyar olimpiai csapat felkészülését a pekingi ötkarikás játékokra. Ugyanakkor többen úgy vélik, hogy ezzel a döntéssel végveszélybe sodorhatják a zavartalan sportegészségügyi ellátást és közvetve a magyar sportot.
Hogy mi vezetett idáig?
„Akárcsak több intézménynek, a Sportkórháznak is jelentős finanszírozási gondjai vannak – mondja Berkes István. – Az átszervezéseket és a létszámleépítést mi sem kerülhettük el, a döntéshozók pedig figyelmen kívül hagyják, hogy a Sportkórház speciális feladatot lát el a magyar orvoslásban, illetve a sportegészségügyi ellátásban.”
A döntés harminc válogatott keretet érint. Az OSEI munkatársai (sportorvosok, masszőrök, pszichológusok és gyógytornászok) ezentúl csak saját szabadságuk terhére vagy fizetés nélküli szabadságot kivéve végezhetnek tevékenységet a válogatott kereteknél – ami a fizetés nélküli szabadságot illeti, az is kérdéses, hogy a sportszövetségeknek kellene-e megtéríteniük az orvosoknak és a többi szakembernek az edzőtáborban vagy a versenyek során nyújtott szolgáltatás miatt kieső keresetét.
A Sportkórház és a sportszaktárca minden esztendőben szerződésben rögzíti a válogatott sportolók sportegészségügyi ellátásával kapcsolatos feladatokat és ezek finanszírozását, ám a támogatások felosztásánál nem veszik figyelembe, hogy a versenyek és edzőtáborozások ideje alatt az orvosok saját intézményükben értelemszerűen nem tudják ellátni közalkalmazotti feladatukat. Márpedig az olimpiák három hetében általában 10-15, az OSEI kötelékébe tartozó munkatárs is dolgozik a magyar csapat mellett – így lesz ez Pekingben is.
„Hogy ez a döntés milyen változásokat hozhat a magyar sportéletben? Csak remélni tudom, hogy munkatársaim lelkes együttműködésével átvészeljük ezt az időszakot is, bár a pekingi olimpiát megelőző helyzetet intézetünk finanszírozása szempontjából akár siralmasnak is nevezhetjük – tette hozzá Berkes István. – Hogy külföldön ez miként működik, pontosan nem tudom, abban viszont biztos vagyok, hogy megfelelően finanszírozva, központilag ellenőrzött és szabályozott keretek között működik az olimpiára készülő élsportolók sportegészségügyi ellátása. Idehaza viszont, minden erőfeszítésünk ellenére, egyre inkább a korábban jól működő sportegészségügyi ellátó rendszer szétesése fenyeget.”
