Meccsek meccse Pécsen

PVSK–Falco. Már a sorsolás pillanatában is rangadó volt ez a párosítás. A rajt óta eltelt négy forduló történései után a csúcs jelző használata is teljesen jogos. A vendégcsapat százszázalékos teljesítménnyel menetel a mezőny élén, a házigazda egy vereséggel követi az első számú üldöző pozíciójában.

A Falcót már múlt vasárnap, amikor legyőzte a paksiakat, euforikus hangulatban, bajnokcsapatként ünnepelte a telt házas Savaria Aréna közönsége. Ezt Szrecsko Szekulovics, a csapat szerb szakvezetője a megelőlegezett bizalom megnyilvánulásának tekintette. Szerinte régen voltak ilyen jó képességű játékosai a sárga-feketéknek, viszont azt sem felejtette el megemlíteni, hogy neki minden találkozó rangadó – főleg a szombati pécsi mérkőzés.

A meccs, amelyen két különböző iskola követői csapnak össze.

A Falco edzőjének szavaira visszatérve: kezdő ötösét elsőrangú kosarasok alkotják. Kálmán László több mint egy évtizede a magyar mezőny egyik meghatározó alakja, mellette pedig olyanok kapnak helyet, akik szintén, akár egyedül is képesek eldönteni egy-egy rangadót. A litván Arnas Kazlauskas rendkívül sokoldalú, az amerikai „Bam” Doyne ellenállhatatlan gumiember, a látványos megoldások szállítója, a szerb Andrija Csirics mindenhonnan dob, s általában talál is, a fehérorosz Mikalai Aliakszejev pedig igazi bástya a palánkok alatt. Persze még csapattá kell érniük.

Ám ha ez az öt ember jól játszik, itthon szinte nincs, aki megállítsa őket. Ha pedig be kell állni a helyükre, Váradi Kornél, Will Tamás, Feigl Imre és Borszéki Csaba bátran pályára küldhető, más kérdés, hogy nem mindig küldik őket. A kezdő ötös tagjai meccsenként átlagban 35 percet töltenek a parketten.

Ezzel ellentétben a pécsieknél eddig Wittmann Krisztián volt a legtöbbet a parketten, mérkőzésenkénti 26 percével. A Mecsekalján évek óta tudatos csapatépítés folyik, s a fiatalok – Wittmann, Tóth Norbert, Hoszszú Gergely, Kutasi Gergely – egyre inkább meghatározó szerepet töltenek be az együttesben. S hogy az egyensúly meglegyen: a tapasztalt délszláv páros – Dragan Alekszics és Bojan Lapov – feltehetőleg utolsó idényében mindent megtesz azért, hogy a fiataloknak legyen mire emlékezniük.