Jól sikerült a magyar cselgáncsozóknak a prágai Európa-bajnokság, a mieink egy ezüst- és két bronzérmet szereztek, valamint három ötödik helyet is elkönyvelhettek. A legjobb eredményt a második helyen végző Karakas Hedvig érte el.
Csalódást vagy boldogságot jelent a második hely?
Egyértelműen csalódást, mert a francia nem volt jobb nálam a döntőben. Érvényesült a papírforma a fináléba jutásunkkal, hiszen a juniorvilágranglista első két helyén állunk.
Mi döntött az ő javára?
Nem szeretném a bírókra fogni, ugyanis én is hibáztam, többet kellett volna kezdeményeznem, de tény, hogy nem adtak meg nekem egy kokát, az aranypontig tartó hosszabbításban pedig passzivitásért intettek meg. Ezt nehéz volt elfogadni.
A junior Európa-bajnoksággal véget ért számodra a szezon?
Még nem. Ott leszek az U23-as országos bajnokságon, valamint a felnőtt- és junior-csapatbajnokságon.
Mikor és hogyan kezdtél el dzsúdózni?
Kétezerben kezdtem az edzéseket a Wadokai Judo Clubban. Előtte már hallottam Gabi bácsiról, Kovács Gáborról, hogy nagyon jó edző. Megtetszett a cselgáncs, és ott is ragadtam.
Milyen terveid vannak?
A következő év Világkupaversenyein szeretném kiharcolni, hogy a már olimpiai kvótás Baczkó Bernadett mögött tartalék lehessek. A későbbiekben pedig szeretnék kijutni a londoni olimpiára.
Miben kell még fejlődnöd ahhoz, hogy a felnőttek között is eredményesen szerepelj?
Gondolkodásban. Technikailag és fizikailag rendben vagyok, ezen a szinten már leginkább fejben dőlnek el a mérkőzések.
