A holland sokadvirágzása

Négy pillér tartotta a Sahtar ellen hazai pályán négy gólt szerző AC Milant a szerda esti Bajnokok Ligája-mérkőzésen (4–1): Zeljko Kalac kiválóan helyettesítette Didát a kapuban, Kaká kisebb combsérülése ellenére villogott a középpályán (igaz, a helyzeteit sorra kihagyta), míg Alberto Gilardino és Clarence Seedorf teljesítménye önmagáért beszél – mindketten dupláztak. Az utóbbi időben sokat kritizált „Gila” feje aranyat, azaz két gólt ért, a hollandnak ugyanakkor a bal, majd a jobb lába sült el fontos pillanatban – a Sahtar-szépítés után ragasztott hatalmas gólokat a donecki kapuba. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy Clarence Seedorf lett a találkozó legjobbja, hiszen a 31 éves, négyszeres BL-győztes középpályás régi fényében tündököl. Tapasztalt, erős, kellően erőszakos, remekül lát a pályán, és gyorsasága, robbanékonysága sem kopott meg az évek során. Nem mellékesen már a csapatok felsorakozásánál is áradt az arcáról – bajnoki kudarcok ide, elhullajtott pontok oda – a rendkívüli magabiztosság. Ez utóbbi nélkül pedig nem lehet mesterfokon űzni ezt a játékot, és nem lehet kétszer a szöglet után kipattanó labdát a kapuba bombázni. A San Siróban nyiltan játszó, jó néhány nagy helyzetet kidolgozó ukránok ellen ez a bátorság kellett a milánói sikerhez, amelyből a címvédő valamennyi játékosa erőt meríthet. „Bár voltak időszakok, amikor teljesíthettünk volna jobban is, fontos, hogy ilyen eredményt tudtunk elérni – mondta Clarence Seedorf. – A győzelem segít abban, hogy jobb legyen a kedélyállapotunk, és hitet adhat a folytatáshoz az elmúlt időszak feszültségei után.” Nem szabad, hogy a siker megrészegítse a Milan futballistáit és Carlo Ancelotti edzőt, hiszen száz labdavesztés kilencven perc alatt nem dicsőséges teljesítmény: értékén kell kezelni a 4–1-es diadalt. Mint ahogy végre Marco van Basten szövetségi kapitány is értékén kezeli Clarence Seedorfot, hiszen két év mellőzés után tav0aly november óta többször is meghívta a keretbe, sőt az utóbbi két Eb-selejtezőn kezdőként számított rá.