Fájdalmas oroszlánbőgés

„Egyszerűen el sem hiszem, mit művel velem a futball.”

Az idézet Oliver Kahntól, a Bayern kapusától származik. Felér egy beismerő vallomással. Nem véletlenül üvöltözik hát a szőke „Titán” eltorzult arccal, artikulálatlanul kilencven percekig a zöld gyepen. A játék hozza ki belőle a vadállatot. A bajorok egyesének ordítása felér egy oroszlánbőgéssel – a jobbik fajtából persze. Az elmúlt hetekben azonban csak a fájdalom miatt kiabálhatott.

King Kahn ugyanis kénytelen volt átadni trónját, hiszen harminc perccel a szeptember 29-i, Leverkusen elleni bajnoki előtt le kellett bandukolnia a pályáról. Hiába csóválta a fejét, a bemelegítésnél kiderült: jobb könyöke nem bírja tovább.

Az orvosok pedig rögvest a szike után nyúltak.

Sokk a münchenieknek, és sokk a szezon végén visszavonuló, 38 esztendős játékosnak is, aki nem ilyen búcsúról álmodott. Kiderült azonban: megúszhatja öt vagy hat hét kihagyással. De ennyi idő is elég, hogy a trónkövetelők erőre kapjanak.

Elkezdődött az össznépi összefogás „Olli” ellen.

Heves szócsata a riválisok között

Igaz, nem kell félteni Oliver Kahnt. Jóleső érzéssel tölti el, ha közutálat tárgya. Még az ezredfordulókor mondta, a bajorok egyik bajnoki fellépése előtt: „Az egész stadion ellenünk lesz, egész Németország ellenünk szurkol. Nincs is ennél jobb érzés!”

Mégis, mintha mostani sérülése után – némi túlzással persze – az egész földkerekség támadásba lendült volna ellene. Korábbi válogatottbeli riválisa, az Arsenal (nála egy évvel fiatalabb) kapusa, Jens Lehmann az élen járt azok között, akik végképp nem spóroltak a mérgezett nyilakkal.

Pedig már-már megkönynyeztük, amikor a két játékos a tavaly nyári világbajnokságon összeborult. Az első számú Lehmann és a mellőzött Kahn.

Mosoly mindkettejük arcán, mosoly egész Németország arcán. Úgy tűnt, szent a béke. Mégis örökös ellenségek maradtak.

Nem zárható ki azonban, hogy a mostani nyilatkozatháborút (is) Oliver Kahn kezdte. Mindig tudta, hogyan kell másokat provokálni. Pályafutása alkonyán kétségbe vonta ugyanis, hogy akadna méltó utódja Sepp Maiernek, Toni Schumachernek és Bodo Illgnernek – vagy éppen Oliver Kahnnak…

Több se kellett Jens Lehmannak, aki még csak szóba sem került a felsoroláskor.

„Oliver Kahn többször is túlértékeli önmagát” – replikázott hirtelenjében a sértett fél.

Most már inkább a fiatalokat favorizálják

És persze nem csak erről van szó. Oliver Kahn odaszúrt még egyet: „Aki saját egyesületében

nem tud állandó kezdő lenni, az a válogatottban se jusson szóhoz!”

Az Arsenal mellőzött kapusa erre reagálva emlékeztette riválisát a nyári vb előtti kigolyózására: „Ha valaki mindig játszik, de nem jól, annak esélye sem lehet arra, hogy a nemzeti csapat kapujába kerüljön.”

Azt gondoltuk: ketten majd megvívják a maguk kis szócsatájukat.

De lám, milyen a média: többeket is megszólaltatott az ügyben. Boldog-boldogtalan elmondhatta a véleményét, és többen a közben megsérült Oliver Kahnra támadtak. Nehezményezték viselkedését, emlegették hibáit, újból előhúzták szaftos magánéletének dossziéit.

Igaz, leporolásukkal nem kellett sokat vesződni…

Még a vb-aranyérmes német női válogatott kapusa, Nadine Angerer is szót kért (s kapott is), hogy nem ért egyet „Olli” viselkedésével, nyilatkozataival. Kendőzetlen kritika.

Érdekes: közben a klubcsapatában Oliver Kahn helyére álló Michael Rensing sajtója kitűnő. Elhalmozzák dicséretekkel az egyébként kiváló képességű, mindössze 23 éves utódot. Többen már most odaadnák neki a válogatott egyes számú mezét.

Ilyen gyorsan a sarokba hajítanák hát Oliver Kahnt?

Aligha.

Nem sokáig lehet büntetlenül vádaskodni

Tény azonban, hogy sokan oly módon próbálnak belerondítani Oliver Kahn búcsújába, hogy utolsó évében minden vélt vagy valós bűnét felhánytorgatják. Habár ahol lehet, befeketítik, azt azért senki sem gondolja komolyan, hogy a közönség egyik felét maga mellett tudó (a másik fele ugyebár egyenesen ki nem állhatja) kapus nem vívja meg ezt a csatáját is győztesen.

Oliver Kahn ugyanis nem hagyja magát. Kötéssel a kezén újból elkezdett edzeni, igaz, egyelőre csak egyedül készül. Tán utolsó, nagy visszatérésére még türelmesen kell várni, de annyi ereje már most van, hogy magabiztosan visszaverje a támadásokat. Önálló műsort kapott például a fizetős Premiere csatornán. Borítékoljuk: a havonta jelentkező sorozatban is kinyitja a száját.

Jens Lehmannak azonban már most – újból – üzent.

A Kickernek adott nyilatkozatában azt ecsetelgette: „Ahelyett, hogy sunyi módon korábbi bajtársaira támadna, inkább köszönetet kellene mondania, hogy egyáltalán lehetőséget kap arra, hogy a válogatottban védhessen, miközben klubcsapatában nem jut szóhoz. Mert ilyenre a német labdarúgás történetében még soha nem volt példa!”

Lám, bele lehet rúgni az alvó oroszlánba.

Csak nem érdemes megvárni, amíg felkel…