Hajnal Tamás csodás napjai

Olyan, mint egy álom, ugye?Olyan, mint egy álom, ugye?

Mire gondol?– hökkent meg Hajnal Tamás.

A Nemzeti Sport csütörtöki számának két fotójára.Címlapon az értékesített büntető, belül az azt követő pillanat: önön feszül a tízes mez a válogatottban, a csapatkapitányi karszalag, és rohan ünnepelni a gólját…

Elteszem ezt a lapszámot, elhiheti. Menjünk sorban: a gól. Bevallom, zavart kissé, hogy a nemzeti csapatban nem tudtam eddig a hálóba találni.

Miközben a tavasszal a Kaiserslautern, ősszel a Karlsruhe mezében többször is eredményes voltam, a válogatottban sehogy sem akart összejönni ez. Kapufát rúgtam, a bosnyákok ellen Feczesin Róbert passza, majd egy csel után tiszta helyzetben voltam: de a gól csak nem akart megszületni. Végre megtört a jég! Mégis, az igazi öröm az, hogy csapatunk nyert, mert végtére is ez a fontos. A karszalagról azt mondhatom, volt már rajtam, amikor Monten e g r ó b a n Végh Zoltánt lecserélték, majd amikor Isztambulban Gera Zoltánt kiállították, és most, a mikor Zolit lecserélték.

Ez acsere nem jött rosszul önnek, hiszen eddig Gera Zoltán rúgta a büntetőt…

Valóban, már a szünetben szó volt róla, hogy ő nem játssza végig a meccset, de arról is, hogy ha büntetőhöz jutunk, átengedi nekem a lehetőséget, hátha megszületik végre az első gólom. Sokan kérdezik, mi a titkunk, mitől lettünk ilyen jók? Ragyogó közösség alakult ki most a magyar válogatottnál, nagyon odafigyelünk egymásra.

Sokan mondták már, amit említett: mit takar, hogy ez jó közösség?

Például azt, hogy vacsora után nem rohan mindenki a saját szobájába, hanem együtt maradunk, megiszunk közösen egy forró csokit vagy egy jó kávét. Nincsenek klikkek, együtt vagyunk, hiszen a keret nagyjából mindig ugyanazokból a labdarúgókból áll, és persze a jó játék sokat javít a csapaton belüli légkörön. És persze mennek a zrikák: amikor például azt olvastuk, hogy Filkor Attila álma az Aranylabda, már tudtuk, erre kitalálunk valamit. A következő megbeszélésen, amikor mindenki elfoglalta a helyét, az edzők is, jött Gera Zoltán egy fényes celofánba csomagolt labdával, és közösen odaadtuk Filkor Attilának: tessék, mi már megszavaztuk neked… Persze nagy nevetés volt, és úgy gondolom, az ilyen ugratások csak javítják a közösségi szellemet.

Ami rá is fért a gárdára. A nyár elején két lehangoló meccse volt a csapatnak, Krétán és Oslóban esélytelenül, ijedten futballozva kapott ki a magyar válogatott. Azóta meg önbizalommal telve, bátran játszanak – mi történt önökkel a nyári szünetben?

Ezen én is gondolkoztam. Nyilvánvalóan nagy lökést adott nekünk Olaszország legyőzése. Egyrészt ráéreztünk: nem kell kishitűnek lennünk. Egyre jobbak és jobbak lettünk, érezhető a fejlődés. Másrészt a szövetségi kapitány szerkezetet váltott: egy csatár van elöl és