Mindent tud, mindent lát

Mi a rekordja a Budapest–Bécs szakaszon?Mi a rekordja a Budapest–Bécs szakaszon?

Gödi lakos lévén csak Göd és Bécs közötti idővel szolgálhatok: a leggyorsabb akkor voltam, amikor két óra huszonhét perc alatt tettem meg az utat. No, nem várostáblától várostábláig, hanem háztól házig – büszkélkedett Németh András.

Megszokta már az osztrák fővárost?

Tudja, hogy van ez, a jót könnyen megszokja az ember…

Ahogy elnéztem, a csapattal is minden rendben: hét forduló után veretlenül vezetik a bajnokságot.

Azért ez nem olyan nagy szó. A legszorosabb meccsünket huszonhárom góllal nyertük meg…

Tény, körömrágásra nem volt ok, legalábbis a 48–16-os, a 45–22-es, a 49–16-os, az 52–10-es, a 47–13-as, az 53–22-es és az 50–13-as győzelem erről tanúskodik. Most őszintén: van értelmük ezeknek a találkozóknak?

Nincs. Afféle kötelező rossz ez. Akkora differencia van a Hypo és a többi osztrák csapat között, hogy az senkinek sem jó. Akit agyonvernek, annak különösen borzasztó, de elhiheti, annak sem kellemes, aki agyonver.

Megoldás?

Hogy tartsuk a lépést az európai vetélytársakkal, számos nemzetközi edzőmérkőzést kell játszanunk. Az előző hétvégén éppen a Ljubljana vendégei voltunk, és kétszer is győztünk, előbb négy-, majd hatgólos különbséggel.

Vagyis a helyzet biztató a jövő szombati Bajnokok Ligája-rajt előtt.

Nincs okom panaszra. Amit elterveztem, azt eddig sikerült megvalósítani.

Ami a hosszabb távú elképzeléseket illeti: igaz, hogy Bécsben kimondott cél a BL-trófea megszerzése?

Igen, igaz. Miként az is, hogy – többek között – Viborgban, Valceában és Slagelsében is hasonlóképpen gondolkodnak, tudniillik jelentkező akad szép számmal a serlegre.

Hogy megy a „Hyponémet”? Hiszen ezt beszélik a brazil, német, osztrák, koreai, bosnyák, horvát és magyar lányokkal teli öltözőben.

Ó, jól megértjük egymást, bármiről eltársalgunk. A legfontosabb kifejezéseket már megtanultam, a taktikai értekezleteken vagy a mérkőzéseken nem kell keresnem a szavakat.

Nincs is kéznél a szótár?

Szerintem furán festene, ha szótárral a hónom alatt állnék a kispad mellett… Ha valamit nem tudok, azt persze megnézem, azonban szigorúan az edzés vagy a meccs előtt.

Gunnar Prokop milyen főnök?

Nincs semmilyen problémánk egymással. Jó ötletei vannak, remek a szervezőkészsége, ráadásul megteremti a nyugodt munkavégzéshez szükséges anyagi feltételeket.

Éppen kérdezni akartam, hogy mi a legnagyobb különbség a Ferencváros, illetve a Hypo között, de már meg is kaptam a választ.

Ez a különbség nem a két egyesület, hanem a két ország között van. Ausztriában teljesen más az élet- és a szemléletmód, no meg a morál.

Nem is hiányzik Magyarország?

Dehogynem. Bár néha, amikor bekapcsolom a tévét, és szembesülök azzal, mi folyik odahaza, azt mondom magamban: milyen jó nekem Bécsben!

Naponta hányszor jut eszébe a Fradi?

Ne gondolja, hogy sokat nosztalgiázom. Azt a korszakot tisztességesen befejeztem, az elmúlt tizenöt év immár lezárt fejezet az életemben.

A Pannon-kupa ellenben szerdán kezdődik: elsőként Ausztriával, rá egy napra Litvániával, pénteken pedig Kínával játszik a magyar válogatott. Elvárható a három győzelem?

Szomorú lennék, ha nem százszázalékos teljesítménnyel nyernénk meg a tornát. Talán a kínaiak ellen vár ránk a legnehezebb csata, nem is baj, hogy az utolsó körben találkozunk velük, addig alaposan feltérképezzük őket. Megjegyzem, mi nem elsősorban a kínaiak, hanem a japánok ellen készülünk, a világbajnokság első csoportmeccsét ugyanis velük vívjuk.

Ausztriából hogyan tartja a szemét a válogatott játékosokon?

Ne izguljon, mindent tudok, mindent látok. A Dunaferr és a Győr mérkőzései például nyomon követhetők az interneten, míg egy kedves videós barátom azt az összecsapást veszi fel nekem, amelyikre megkérem. S azt se feledjük, hogy ez a csapat gyakorlatilag két esztendeje együtt van, nagy meglepetés már nem érhet engem.

Számolja már a decemberi vb-rajtig hátralevő napokat?

Nem számolom, eljön az magától. Addig különben is lesz dolgom bőven, hogy mást ne mondjak, végre indul a BL, utazunk Togliattiba és Larvikba is. Ha a Pannon-kupa után hazamegyek, bele is ásom magam a munkába.

Haza, Bécsbe?

Nem, haza Gödre, merthogy lesz két szabadnapom. Aztán irány Bécs!

Két óra huszonhat perc alatt?

Ha éjszaka ülök autóba, nem lehetetlen…