Amikor a magyar válogatott júniusban előbb 2–0-s vereséget szenvedett Görögországban Ebselejtező meccsen, majd Norvégiában kapott méretes, 4–0-s zakót, talán senki sem hitte: a nemzeti együttes rövid időn belül úgy futballozik, hogy azzal kiérdemli a szurkolók szimpátiáját. A világbajnok Olaszország elleni 3–1-es győzelem megváltoztatta a csapat addigi megítélését, és mert azóta Bosznia-Hercegovina, Törökország (legalábbis Gera Zoltán igazságtalan kiállításáig) és Málta ellen sem érhette kritika a futballisták hozzáállását, az emberek ismét kíváncsiak a nemzetközi erőpróbákra. Az olyanokra is, mint amilyen például a legendás holland tréner, a Leo Beenhakker által irányított Lengyelország elleni kilencven perc lesz.
A Málta elleni párharc másnapján azt mondta: a vasárnap még a pihenésé, hétfőtől azonban a lengyel válogatott lesz a fókuszban. Mi jut először az eszébe, ha a szerdai rivális futballja kerül szóba?
Talán az, hogy szinte tökéletes csapatjátékot játszanak – felelte Várhidi Péter szövetségi kapitány. – Tudom, a keretükben ma kevésbé ismert futballisták találhatók, mint a nyolcvanas években a Zbigniew Boniek nevével fémjelzett korosztályban, de mostanra ismét remek együttest alakítottak ki. Jóval előrébb tartanak a csapat-