NBA-játékos jött Székesfehérvárra

Az első reakciónk pozitív: Jack son egyike azon – kevés számú – amerikai légiósnak, aki „nem ment össze” a repülőút alatt: bőven megvan az a hat láb tizenegy hüvelyk, vagyis 211 centi, amennyit a személyi lapja hirdet. Már ez is nagy szó a füllentős játékosügynökök világában. Mert bár azt még nem tudjuk, milyen kosaras a hórihorgas bostoni fiú, az biztos, hogy nem lesz könnyű átdobni felette a labdát az ellenfeleknek. Nem véletlenül járja odaát a mondás: a magasságot nem lehet tanítani.

És amit meg lehet tanítani, azzal mi a helyzet? – kérdeztük az amúgy rokonszenves, és mint hamarosan kiderült, felettébb világlátott kosarast.

Szerintem amennyi a képességeimből futotta, annyit elsajátítottam a kosárlabdázás tudományából. Bár ma már úgy érzem, nem hoztam ki magamból a maximumot a floridai állami egyetemen, s hogy ez így alakult, abban az is benne van, hogy pályafutásom során szinte sohasem játszattak a számomra legmegfelelőbb poszton – mondta Randell Jackson.

És mi lett volna az?

A magasbedobóé, vagy ahogy talán jobban értik, a négyes poszt. Mivel bőven megütöm a centerposzt megkívánta magasságot, ezért mindegyik edzőmnek az volt a fixa ideája, hogy a gyűrű közelében, centerben játszasson – holott nekem igen jól mennek a távoli dobások, másrészt a testtömegem nem igazán predesztinál a palánk alatti csatákra. De ahogy hallom, itt, Székesfehérváron tisztában vannak a képességeimmel.

A jelek szerint az NBAcsapatok kémei sem ismerték, mert nem csaptak le önre az 1998-as drafton.

Nem bizony, de utána, 1998 őszén, a lockout sanyarú hónapjai alatt olyan jól ment a játék egy alacsonyabb ligában, hogy nem kevesebb mint tíz helyről is bejelentkeztek értem. Végül a Washington Wizards lett a befutó. A csonka szezonban 27 találkozón szerepeltem, tíz meccsen egyenesen a kezdő ötösben. Bernie Bickerstaff edző kedvelt, bízott bennem – sajnos a szezon végén kirúgták, s vele együtt én is távoztam.

Ezzel kis híján be is fejeződött NBA-karrierje.

Utána még volt egy mecscsem a Dallas Mavericksnél, aztán nekivágtam a világnak.

Miért, annyira szeret utazni?

Dehogy, csak profi vagyok, s rendszerint elfogadtam azt az ajánlatot, amit az ügynököm is megfelelőnek tartott.

Ki az illető, ha nem titok?

Hernán Montenegro, az egykori sokszoros válogatott argentin center, neki Kegye Rolanddal van szerződése, végül ő közvetített ki az Albacomphoz. Szóval egy CBA-csapatnál (Continental Basketball Association – a szerk.) kezdtem, majd Izrael, Puerto Rico, megint Izrael, Spanyolország, Kína, Uruguay, Argentína, végül Mexikó következett, most meg Magyarország. Egy hónapja szólt az ügynököm, hogy megkeresett az Albacomp.

És mi volt az első reakciója?

Elkezdtem böngészni a Mars térképét, mert először azt hittem, Magyarország egy másik bolygón van. De amikor megérkeztem szombaton, láttam, ez sem a világ vége. Azóta egyfolytában alszom – röpke megszakításokkal, amikor edzésre, vagy interjúra megyek.

Mit gondol, kitölti a szerződését Székesfehérváron?

Szeretnék legalább konyhanyelvi szinten megtanulni magyarul a spanyol, a kínai és a héber mellett, márpedig az csak úgy megy, ha májusig itt maradok…