mosolyogtató volt, hogy a két kapitány milyen lelkesen méltatja a másik csapatát. Több volt ez puszta udvariasságnál?mosolyogtató volt, hogy a két kapitány milyen lelkesen méltatja a másik csapatát. Több volt ez puszta udvariasságnál?
Természetesen. Mi mindketten saját koncepció szerint dolgozunk, annak megfelelően építkezünk, és ezt értékeljük a másikban is. Európában manapság az dívik, hogy összerántják a legjobb játékosokat, akik egy hétig együtt vannak, majd kimennek a pályára, és a sztárok eldöntik a mérkőzéseket. A magyar és a máltai válogatott nem ezt az utat járja, látjuk egymás céljait, és szerintem mindkét csapat rengeteget fejlődött az utóbbi egy évben.
A mérkőzés előtti nyilatkozatai éppen ezért meglehetősen óvatosak voltak. Nehezebb meccsre számított?
Erre nemigen tudok mit felelni… Ha az elején gyorsan kialakítunk néhány helyzetet, esetleg gólt szerzünk, nyilván könnyebb lett volna, de megbeszéltük, hogy nem kapkodjuk el a mérkőzést. Nekünk még nem erősségünk, hogy nekiugrunk az ellenfélnek, megállás nélkül szorongatjuk, majd összeroppantjuk. A jó játékhoz még nagyobb területre van szükségünk. Ráértünk megnyerni a meccset a második félidőben, akár azon az áron is, hogy a közönség türelme szép lassan megcsappan.
Zavarták a bekiabálások?
Hazudnék, ha nemmel válaszolnék, de tudtam, vagy inkább éreztem, hogy nyerünk, és akkor nem érdekes, ki mit kiabált a harmincadik percben. Ebben az időszakban kerültünk kisebb hullámvölgybe, ám szerencsére a gól átlendített mindenkit a holtponton.
Egyetért Vaskó Tamással, aki szerint lemostuk Máltát a pályáról?
Ez azért túlzás, amely a fiatalság számlájára írható. Nem mostuk le az ellenfelet, de kétségkívül biztos győzelmet arattunk, a meccs során gyakran már felnőttes jeleket fedeztem fel a játékunkban. Az olaszok ellen még a kamaszos pimaszságra építettem, most viszont már láthattam sok tudatos mozgást, forgatást, beindulást, s ez nem kis örömmel tölt el.
Kívülről nézve kellemes meglepetés volt, hogy a cserék milyen gondtalanul illeszkedtek be a játékba, elsősorban Buzsáky Ákosra gondolok.
Ez nem véletlen. Nálam az edzéseken is a csapatjáték csiszolásán, a jó forma elérésén van a hangsúly, és azt szeretném, hogy a játékosok álmukból felkelve is azonnal tisztában legyenek társaik erényeivel.
Ákos képzett, erőtől kicsattanó futballista, aki élvezi a játékot.
Jelenleg huszonhárman vannak, de Lengyelországba csak húszan utazhatnak. Hogyan tud rábökni három játékosra, hogy te, te és te nem jössz velünk?
Nagyon nehezen, de meg kell tennem, és muszáj következetesnek maradnom. Szerintem mindenki tudja, hogy az adott poszton hányadik a rangsorban, és aki a harmadik, az nem utazik Lódzba. Neveket azonban most hadd ne mondjak, mert sérülések még átírhatják az elképzeléseket, ezért csak hétfőn szűkítem a keretet. És ha már az egységet említette: az újdonsült apa, Leandro a mérkőzés után elmondta, mennyire meghatotta, hogy a gólok után a többiek hozzá futottak ünnepelni a partvonal mellé, és a mérkőzést a televízióban néző felesége is nagyon elérzékenyült. Az öltözőben én gratuláltam neki elsőként, a pezsgőt is én rendeltem. Remek érzés ilyen nagyszerű közösségben élni.
Az ünneplés közben gondolt már a lengyelek elleni szerdai mérkőzésre?
Persze, hiszen minőségi csapat ellen lépünk pályára, amely képes klasszis teljesítményre is, de a vasárnap inkább a pihenésé volt, a lengyelekben pedig ráérünk hétfőtől elmélyülni.
Értékelésünk, további Eb-beszámolók és tabellák a 4–5. oldalon
