Legenda száműzetésben

A múlt szerda esti incidenst, amikor Luis Aragonés szövetségi kapitány durván nekirontott Raúlnak, az egyik spanyol televízió kamerája rögzítette. A spanyol válogatott edzésének végén a szurkolók odamentek a pálya menti kerítéshez, és többen is megkérdezték – egyikük élethű Raúl-álarcban –, hogy a szakvezető miért nem hajlandó beválogatni mindnyájuk kedvencét. Ekkor a „hortalezai bölcsnél” (El Sabio de Hortaleza) – szakértelme és állítólagos megfontolt modora miatt ez az edző beceneve – elszakadt a cérna,és a következőket sziszegte oda a szurkolóknak: „Tudjátok, hány világbajnokságon játszott Raúl?

Megmondom: három vébén! És hány Európabajnokságon? Kettőn!

És azt tudjátok-e, hogy ezek közül hányat nyertünk meg?! Mondjátok meg, hányat?!”

Természetesen egyet sem, azonban a fenti kirohanással végképp kiesett a pixisből a 69 éves mester, akinek nem ez volt az első melléfogása.

Két éve, a Franciaország elleni válogatott meccs előtti edzésen így próbálta felhergelni José Antonio Reyest akkori arsenalos klubtársa, Thierry Henry ellen: „Mutasd meg, hogy jobb futballista vagy annál a sza..s négernél!” Pechjére az egyik rádió mikrofonja rögzítette a sajátos motiváló mondatot, az esetből botrány lett, s az UEFA 100 ezer svájci frankos (15 millió forint) büntetést rótt ki, amelyet a spanyol szövetség nagyvonalúan kifizetett alkalmazottja helyett.

Tavaly, a németországi világbajnokság előtt az edző azt hitte, eljött az ő ideje, s végre kivágja a rezet a válogatottal. A kiutazás előtt nagy hangon bejelentette: ha nem jutnak be legalább az elődöntőbe, lemond. Persze nem jutottak be, s persze nem mondott le… Ekkor már sokan támadták, de a java csak ezután következett.

Aragonés következő bűne az volt, amikor ez év szeptember 13-án Oviedóban, a Lettország elleni 2–0-t követően nem volt hajlandó nyilatkozni az újságíróknak. S ezt azóta csak tetézi azzal, hogy következetesen mellőzi a válogatottnál jóval erősebb Real Madrid kezdő tizenegyében stabil helyet élvező csapatkapitányt a nemzeti együttesből…

Raúl hatékonysága az utóbbi néhány évben kétségtelenül megcsappant. Ennek azonban roppant prózai okai voltak. Egyrészt a sérülések, másrészt pedig egy téves edzői felfogás: az utóbbi három évben José Antonio Camachótól Mariano García Remónon, Vanderleí Luxemburgón és Juan Ramón López Carón át Fabio Capellóig valamenynyien hátravont középcsatárként – a spanyol zsargonban mediapunta az elnevezése – szerepeltették, pedig nyilvánvaló: Raúl igazi birodalma a büntetőterület. Mígnem Bernd Schuster visszaállította a világ rendjét, s a madridi center „utazásai” a tizenhatos mélyére az új szezon elején négy meccsen három gólt eredményeztek.

Azóta Raúl újjászületett: ismét mosolyog, jól játszik, s kirobbanthatatlan a Madrid kezdő tizenegyéből.