Egy maximalista támadó

Feczesin Róbert nemcsak gólja, hanem mezőnymunkája, passzai miatt is kiérdemelte a meccs legjobbjának járó dicséretet – lapunktól 7-es osztályzatot kapott, és ez remek minősítés.

Alighogy kilépett az öltözőből, már villogott is a mobiltelefonja: sorban kapja a gratulációkat?

Biztos több üzenet lesz a memóriakártyán, mint volt a mérkőzés előtt – mondta Feczesin Róbert. – Ám a család és a barátok személyesen mondhatták el véleményüket a teljesítményemről, ugyanis a helyszínen nézték meg a találkozót.

Tehát ezért lehetett látni több, Feczesin névvel ellátott Brescia-mezt a lelátón. Hány rokon, barát volt jelen?

Legalább húszan eljöttek szurkolni nekem és a csapatnak, még a Budapestre látogató kanadai ismerősök is. És igen, valóban volt olyan barátom, aki Brescia-mezben ült a stadionban.

Noha csak az olaszok elleni meccs óta tagja Várhidi Péter keretének, az azóta lejátszott összecsapások nagy részén főszereplő volt.

A futball csapatsport, ezért nem érdemes egy-egy embert kiemelni. Akkor emlékeztetem: az olaszoknak csereként lőtt gólt, a bosnyákok ellen tizenegyest harcolt ki, ezúttal pedig az első találatot jegyezte. Mi ez, ha nem jó sorozat?

Mindig a maximumot próbálom nyújtani. Biztos hatalmas lökést adott az olaszok legyőzése, hiszen pályára lépésem után azonnal gólt szereztem, majd Priskin Tamás betegsége miatt Bosznia ellen már kezdő voltam, és szintén jól ment a játék.

Mi lesz, ha Priskin Tamás újra játékra jelentkezik?

Ezt majd a kapitány eldönti. Nagyon jóban vagyok Tamással, ezért biztos, hogy nem lesz semmiféle vita közöttünk, amikor egyikünk vagy a másikunk kap játéklehetőséget. Ha legközelebb a cserepadra jelöl a kapitány, elfogadom.

Eddigi pályafutása során általában másik ék mellett játszott a támadósorban. Nem furcsa, hogy a válogatottban egy szem csatárként kell helytállnia?

Kezdek belejönni. Egyébként nincs nagy különbség: az egycsatáros felállásnál egyedül kell érkeznem a kapu elé az oldalról beérkező labdára. Na és persze feljebb helyezkedik az ember, így nem tud annyit visszalépni a labdáért.

Na ne mondja! Ön több alkalommal is elkérte a labdát Gera Zoltánéktól, és sokszor lefordult a védőjéről.

Általában jól sikerülnek a lefordulásaim. Nem külsővel vagy belsővel veszem át a labdát, hanem magam alá engedem és egy apró testcsellel verem át a hátvédet.

Málta ellen is több hasonlót láttunk öntől. Egy alkalommal például parádésan ugratta ki Tőzsér Dánielt egy ilyen csel után.

A szemem sarkából láttam, hogy Dani mélységből érkezik, és elé tettem a labdát. Sajnos kimaradt a ziccer, de van ilyen. Kárpótlásul bődületesen nagy gólt lőtt szabadrúgásból.

És hogyan emlékszik vissza az első magyar gólra?

A keresztbe szálló labdát Dzsudzsák Balázs nem kapura küldte, hanem fantasztikusan tálalta középre, ahol érkeztem, és a kapuba csúsztattam.

Fontos gól volt, hiszen addig kicsit langyosnak tűnt a játék.

Nem érzem így, legalább nyolc emberrel védekezett a máltai csapat, ezért járatnunk kellett a labdát, hogy kimozdítsuk őket a saját tizenhatosuk előteréből. A második félidőben kinyílt az ellenfél, ezért több helyzetet is ki tudtunk alakítani. Noha már felesleges számolgatni a csoportban, fontos mérkőzés volt ez, hiszen visszavágtunk a tavalyi máltai kudarcért.

Hergelték magukat a visszavágásra?

Nem, valójában nem törődtünk azzal a meccsel. A lényeg, hogy azóta a drukkerek újra a válogatott mellett állnak. Nekünk az a feladatunk, hogy jó játékkal, győzelmekkel háláljuk meg a szurkolók szeretetét.