Dráma zajlott a pályán

A turbókorszak a reneszánszát élte 1986-ban, az autók időmérő edzéseken használt motorjának ereje elérte az 1500 lóerőt. A versenyeken a megbízhatóság érdekében gyengébb erőforrásokat használtak, de így is rengeteg volt a műszaki hiba. A csapatok nem is fektettek akkora energiát a megbízhatóságra a teljesítménnyel szemben, mint most, a 16 vb-futamból ugyanis csak a legjobb 11 eredmény számított, ezért belefért egy-két kiesés. A pontokat még más rendszerben osztották, csak az első hatot jutalmazták, a győztes 9, a második 6, a harmadik 4 pontot szerzett. Tankolni nem lehetett, az autókat a verseny elején tele kellett tölteni üzemanyaggal, a kerékcsere viszont a gumik nagyobb terhelése miatt ajánlatos volt.

A szezon három főszereplője az egyaránt Williams-Hondát kormányzó Nigel Mansell, Nelson Piquet duó, valamint a McLarenTAG Porschéval száguldó Alain Prost volt. Fordulatos versenyeket teljesítettek, előfordult, hogy Prost körhátrányban fejezte be a futamot a két williamses mögött, de mivel a két csapattárs szabadon versenyezhetett egymással, és nem ritkán értékes pontokat vettek el egymástól, a McLarennél Keke Rosberg csak akkor verte meg Prostot, amikor már nem a dobogós helyeken száguldottak.

Drámában addig sem volt hiány, megesett, hogy Prost autójából az utolsó körben fogyott ki az üzemanyag, sőt volt, hogy kizárták a franciát, mert közvetlenül a rajt előtt szabálytalanul ült át a tartalékautójába. Az utolsó előtti versenyt megelőzően Mansell 10 ponttal vezetett, jó eredmény esetén világbajnokként mehetett volna Ausztráliába, ám a rajtnál bajba került, mire elindult az autója, mindenki elhúzott mellette, és végül csak az ötödik lett, ráadásul két pontját a „mínuszolós” rendszer miatt elveszítette.

Prost (akinek volt két hatodik helye, amelyből az idényzáró előtt az egyik nem számított) hat, Piquet (aki öt kiesése miatt nem veszített a pontjaiból) hét pontra megközelítette a brit versenyzőt. Adelaide-ben Mansell indult az első rajtkockából, mellőle Piquet vághatott neki a versenynek, míg Prost Ayrton Senna mögül, a negyedik helyről rajtolhatott. Mansellnek bármelyik vetélytársa győzelme esetén a harmadik hely is elég lett volna a vb-cím megszerzéséhez.

Így sem mehetett biztosra, a rajt után ugyanis Piquet, Senna és Rosberg is elment mellette. A verseny korai szakaszában Piquet-nek állt a zászló, de a 7. körben Rosberg megelőzte. Mansell elment Senna mellett, de nem sokáig tudta tartani a harmadik pozíciót, Prost ugyanis átverekedte magát rajta. Rengeteg volt az előzés, főleg a mai versenyeket látva szembetűnő, milyen gyakoriak voltak a pozícióváltások a pályán.

A 23. körben Prost és Mansell is Piquet elé került, a brazil ugyanis megpördült, és mire visszaállt a versenybe, két vetélytársa elhúzott mellette. Prost nem sokkal később a boxba ment kereket cserélni, és mivel a két Williams-Honda mögé került, úgy tűnt, búcsút mondhat vb-álmainak. Piquet megelőzte Mansellt, akinek az autója nem volt tökéletes, mert a futam előtt a boxból kijövet a reggeli eső miatt kissé nedves aszfalton lecsúszott a pályáról, és autója bal oldalával a betonfalnak koccant.

Prost utolérte a két Willamst, amikor 19 körrel a leintés előtt az élen álló Rosberg jobb hátsó kereke defektet kapott, és a finnek fel kellett adnia élete utolsó viadalát. Piquet vezetett, Mansellt megelőzte Prost, de az állás még így is a britnek kedvezett. Ám a bal hátsó kerék nem bírta tovább, szikrázva felrobbant, és Mansellnek nem volt esélye a folytatásra.

Egyik pillanatról a másikra Piquet került kedvező helyzetbe, de Rosberg és Mansell defektje miatt megijedtek a Williams boxában, és kerékcserére szólították ki Piquet-t. Prost, aki a verseny első harmadánál túljutott a kerékcserén, az első helyre került. Tizenöt másodperccel vezetett Piquet előtt, aki azonban sokkal gyorsabb volt nála. Tudták, hogy amelyikük nyer, világbajnok. A végére maradt négy másodperc köztük, és Prost lett a világbajnok.

A mostani vb más érában zajlik, de könnyen előfordulhat, hogy hasonlóan drámai lesz az interlagosi zárás.