Becsületbeli ügy lett a meccs

Gratulálok!Gratulálok!

Köszönöm, de mihez? – kérdezett vissza a Brescia csatára.

Ahhoz, hogy biztos helye van a csapatban.

Mindenki ezt mondja, de nem hiszem el. Illetve: nem törődöm vele, mert ha úgy gondolkodnék, hogy Priskin Tamás kiesésével első számú támadóvá léptem elő, abból semmi jó nem sülne ki. Hozzám hasonlóan más is azért feszül meg az edzéseken, hogy meggyőzze a szövetségi kapitányt, a posztján nincs nála jobb, éppen ezért egy percre sem lazíthatok. Várhidi Péter állítólag azt nyilatkozta valamelyik újságban, hogy kezdő leszek, ám még ez sem tölt el bizakodással – főleg úgy, hogy nem olvastam ezt az interjút…

Egy esztendeje még nem volt kerettag, azonban televízión megnézhette a tavaly októberi Málta–Magyarország találkozót. Volt balszerencséje hozzá?

Hú, egy éve már annak, nem emlékszem, hogy láttam-e.

Hadd segítsek: kettő egyre nyert a hazai csapat.

Ez azért beugrik. De ma már felesleges azzal a mérkőzéssel foglalkozni, hiszen az már a múlt, ha akarok, akkor sem tudok változatni rajta. Azt ugyanakkor megtehetjük, hogy a Megyeri úton legyőzzük Máltát – a magyar labdarúgás becsületének sem ártana a visszavágás. Nyilván nem mondok ezzel újat, ám számunkra ezúttal csak a három pont begyűjtése az elfogadható.

Netán számolgat még? Cél a negyedik hely megszerzése?

A cél az, hogy most nyerjünk Málta, aztán Moldova és Görögország ellen is. Különben is: minek számolgassak a mérkőzés előtt? Majd a végeredmény ismeretében elővehetjük a tabellát, és akkor megnézhetjük, meddig juthatunk.

Ami önt illeti: a nyáron igazolt Bresciába. Minden rendben odakint?

Az égvilágon minden. Nap mint nap azért dolgozom, hogy alkalmazkodjak a körülményekhez, szerintem jó úton járok. Amit a klub vezetői ígértek, azt maradéktalanul teljesítették, immár rajtam a sor, hogy bizonyítsam, jó vételt csináltak velem.

Valóban úgy fest, hogy próbál asszimilálódni: az „Italia” feliratú trikója friss szerzemény?

Nyári darab, de még itthon vettem. Habár már akkor, amikor felvetődött, hogy Olaszországban folytatom. Amióta aláírtam a szerződést, büszkén viselem.

Nem hiányzik Sopron? Na jó, nem komolyan kérdeztem.

Azért komolyan válaszolok: nem! Hallottam, mi történt a távozásom óta, örülök, hogy ennek a folyamatnak már nem vagyok a részese. Mint utaltam rá, jó helyre kerültem, és bár fogalmam sincs arról, milyen lenne egy másik bajnokságban szerepelni, úgy vélem, a fejlődésem szempontjából Brescia ideális hely.

Noha mindössze nyolc