Zökkenőmentes volt a váltás a győrieknél

Eddig tíz tétmérkőzést vezényelt felnőttcsapat kispadjáról az ETO 37 éves mestere, s a mérlege imponáló, hiszen mindannyiszor győztek a Rába-parti hölgyek.

Hét bajnoki meccset s három BL-selejtezőt is győztesen fejezett be a csapat, azaz elégedett lehet. Ráadásul alig öt hét alatt jutottak túl a sorozaton. Bírták a lányok a mármár extrém terhelést?

Úgy érzem, a vártnál egy kicsit jobban – mondta Konkoly Csaba. – Bár a Derecske elleni hazai mérkőzést talán könnyebbnek gondolták, mint amilyen lett, s a remekül felkészített ellenfél meglepett minket. A tíz győzelem ellenére sem értékeljük túl magunkat, hiszen ezek kötelező sikerek voltak, mert a rangadókon hazai környezetben szerepelhettünk. Ezzel együtt értékes győzelmek, amelyek a végelszámolásnál sokat érnek majd.

A BL-selejtező időszakában kilenc nap alatt öt meccset játszott a csapat. Ehhez képest most egy lélegzetvételnyi szünethez jutott.

Készülünk a BL csoportkörére, no meg a szombati, Cornexi elleni hazai rangadóra. Próbálunk úgy edzeni, hogy a játékosok mentálisan és erőnlétileg is felkészülhessenek a nemzetközi találkozók ritmusára.

Mennyire alakult át az élete, mióta vezetőedzőként dolgozik?

A napirendemben a délelőtti edzések hoztak némi változást, bár a felkészülési időszakban az ifjúsági csapattal is naponta többször gyakoroltunk. Előfordult, hogy a különböző korosztályoknak négy edzést tartottam egy nap. A kézilabda eddig is kitöltötte az életemet. Persze más felnőttekkel dolgozni, igaz, a játékosok nagy részét már ismertem fiatalabb korukból, s a máshonnan igazolt kézilabdázókkal is szinte napi kapcsolatban voltam.

Sokat gondolkodott, mielőtt elvállalta a feladatot?

Nem volt rá időm, hiszen minden nagyon gyorsan történt. Szombaton a Kulcsár Anita-emléktorna döntőjére nem utazott el a csapattal Róth Kálmán, de utána beszélgettünk, s én még hétfőn reggel is abban bíztam, hogy folytatja a megkezdett munkát. Amikor Kálmán úgy döntött, nem csinálja tovább, maga mondta, hogy vállaljam el. Ez fontos volt számomra, hiszen a vele való személyes kapcsolatot semmiképpen sem áldoztam volna fel. Szerencsére azóta sikerült őt meggyőzni, hogy fogadja el az utánpótlás-szakágvezetői posztot.

A szakma miként fogadta?

Sportszerűen, mindenki sok sikert kívánt. Beszélgettem derecskei kollégámmal, Köstner Vilmossal, s elmondta, hogy ő harmincnyolc éves volt, amikor a DVSC-t átvette, s egy évvel később EHF-kupát nyert a Lokival.

Akadtak irigyei?

Tudom, hogy voltak jelentkezők a posztomra, hiszen nagy megtiszteltetés, szép feladat ilyen szintű csapatnál dolgozni. Meglátjuk, miként sikerül megragadnom. A kézilabdának rendeltem alá az életemet, s vagy jól csinálok valamit, vagy sehogy. A középszerűség számomra nem elfogadható. Tudom, hogy nem tét nélküli a munkám, hiszen jelentősek a győri célok. A magyar bajnokságban vissza kell szereznünk az első helyet, s a BL-ben sem akarjuk alább adni, mint tavaly, vagyis minimum elődöntőbe szeretnénk jutni.

Pedig sokkal erősebb lett a mezőny.

Nekünk ezekkel a csapatokkal kell felvennünk a küzdelmet, s ehhez nemzetközi ritmusú edzésmunka és hozzáállás szükséges. Ezt azonban a lányok is tudják. A bajnokságban is előttünk állnak még a nehezebb meccsek, az idegenbeli rangadók megnyerése lesz az igazi értékmérő. Ezektől lehetünk lelkileg erősebbek.