Már tudják: vesztettek

„Jöjjön végre hozzánk oda egy tulajdonos, vagy álljon elénk az ügyvezető, és mondja azt: uraim, egy hónap türelmüket kérjük, addig lesz pénz, de ha mégsem, mindenki mehet, amerre lát. Mi, fehérvári futballisták alighanem kivétel nélkül elfogadnánk ezt a lehetőséget.”

Aligha meglepő, egy fehérvári futballista mondta ezt lapunknak. Hogy ki, nem lényeges: egyrészt nem akarja, hogy a vezetők esetleg őt találják meg, másfelől pedig az egész csapat nevében beszélt.

A helyzet ugyanis Fehérvárott még speciálisabb, mint azt hétfői számunkban összefoglaltuk. Tiszta sor, hogy a játékosoknak kötelező pályára lépniük, ellenkező esetben szerződést szegnek. Az MLSZ számára bejelentett fizetésüket (sok esetben a minimálbért alig meghaladó bruttó hetven-, hetvenötezer forintot) mindig megkapták, a reklámszerződésükre azonban három hónapja nem fizet a fehérvári tulajdonosi kör – nem meglepő módon az utóbbi lenne a jóval nagyobb összeg. Persze nincs is mindenkinek reklámszerződése: másfél éve a korábbi főtulajdonos kilépésével az akkori megállapodások érvényüket veszítették, és az eltelt tizenhat-tizenhét hónap bizony nem volt elegendő arra, hogy újakat kössenek...

Mármint új reklámszerződéseket, hiszen a munkavállalói szerződéseket annak rendje s módja szerint újratárgyalták – talán volt olyan labdarúgó, aki a bruttó nyolcvan- helyett már nyolcvanötezret is ki tudott alkudni magának...

„Ez most a legnagyobb problémánk: a játékosok többsége szerződést hosszabbított a nyáron, legalább egy, másfél évre, de van, aki kétezer-kilencig írt alá. Vagyis kétezer-kilencig mindig megkapja a maga nyolcvan- vagy kilencvenezer forintját, és ennek fejében minden edzésen, minden meccsen ott kell lennie. Egyéb követelése reklámszerződés hiányában nem lehet” – mondta már egy másik fehérvári labdarúgó. Kellemetlen helyzet, az biztos, és még kellemetlenebb, hogy nincs kiút.

A játékosok teljesen kiszolgáltatottak a vezetőknek, akik vagy kifizetik a három hónapos adósságokat, vagy nem – szerződés hiányában rajtuk aztán tényleg nem lehet semmit számon kérni. Nevethetnénk a futballisták naivságán, miért vállalták, hogy hónapokig aláírt megállapodás nélkül szerepeljenek, de korántsem ilyen egyértelmű a helyzet: egyszerűen nem volt semmilyen lehetőség a kezükben arra, hogy rábírják a tulajdonosokat a reklámmegállapodások aláírására. Egyedül a lejáró munkaszerződések meghosszabbításánál nyílt kis esély az erőfitogtatásra, de akkor is a játékosok engedtek, mert nem kockáztathatták, hogy a futó szerződésükből még hátralévő néhány hónapra taccsvonalon kívülre száműzzék őket.

„Tud valaki segíteni abban, hogy mit tehetünk? Mert nekünk már semmi ötletünk sincs. Próbáltuk szép szóval, próbáltuk sztrájkhangulattal, de be kell látnunk: vesztettünk, a papírok és jogszabályok helyett csak a vezetők jóindulatában bízhatunk” – hangzott a fehérvári futballista jajkiáltása.

Esély a megegyezésre csak akkor lesz, ha végre rendeződnek a tulajdonosi viszonyok, ám csöppet sem zárható ki, hogy az új nagyfőnök esetleg majd nem akarja kifizetni a régi éra alatt felhalmozott adósságokat. A legrosszabb verzió persze az, ha a téli átigazolási időszak előtt a vezetők felajánlják, hogy nem kell 2009-ig edzésre és meccsre járni a klubnál, a kóros pénztelenség miatt mindenki mehet, amerre lát, miként azt a játékosok is szeretnék – apró különbség, hogy a nagyvonalú gesztusért cserébe csak arról a három hónapnyi (azaz decemberig már öthavi) reklámpénzről kell lemondaniuk...