Küzdelem a szünet után

Biros Péter a Domino ellen. A tény, hogy a kétszeres olimpiai bajnok pólós hat év után elhagyta a Honvédot, kis túlzással elhomályosította a szezon első rangadóját, és háttérbe szorította Gór-Nagy Miklóst, aki szintén volt csapata ellen pólózott, csak éppen a válogatott bekk a nyáron Birossal ellentétes utat járt be.

A bemutatásnál mindketten üdvözölték volt társaikat, ám a medencében már nem volt barátság. Az első félidőben kicsit idény eleji volt még a csapatok teljesítménye, és ekkor még nem érződött a rangadókat jellemző, mindent elsöprő harci kedv.

A csata a nagyszünet után vált igazán élessé. Vindisch Ferenc és Székely Bulcsú akciógóljaira Kiss Csaba duplája volt a válasz. Az Eger balkezes játékosa „természetesen” előnyből szerezte góljait – csapata kiválóan használta ki a fórokat, tizenháromból hatot értékesített, de a két akciógólnak elkönyvelt találata is emberfóros támadás végén született, csak éppen néhány másodperccel a kiállítások lejárta után. A harmadik negyedben már gyakorta forrt a víz, az edzők is többször reklamáltak, ez is a küzdelem élesedését jelezte.

A döntetlenszagú mérkőzés utolsó nyolc percének első gólját Biros szerezte, aki a Kis Gábor által kiharcolt ötméterest értékesítette. Binder Szabolcs harmadik kiállítása után Kovács István időt kért, és ez hatott, Szivós Márton belőtte a fórt (8–8). Gyorsan jött az egri válasz, Paján Viktort, majd Molnár Tamást küldték ki, kettős emberelőnyben pedig Nyéki Balázs ismét megszerezte a vezetést, sőt utóbb kiderült, ez volt a győztes gól. Hiába volt még hátra öt perc, hiába kapott még két emberelőnyt a Domino, a meccs során négyszer is vezető vendégek nem tudtak harmadjára is egyenlíteni. Ezzel a szezon első nagy rangadóját az Eger nyerte meg, amely győzelmével is jelezte, mindenképpen számolni kell vele az aranyéremért folyó harcban.