Egykori sporttársam, Mizsér Attila az öttusatörténelem tán legjobb futója volt. A többség persze, amelynek a 4000 méteres terepfutás igazi kínszenvedést jelentett, és általában egy percet kapott „Rizsától”, rendre irigykedett rá.
Történt, hogy egy alkalommal befogta az egy perccel előtte induló ifjonc versenyzőtársát. A célban a kolléga lihegve magyarázkodott: könnyű neked, hiszen olyan könnyedén mész. Látszólag – okította „Rizsa” –, hiszen belül én is borzalmasan szenvedek, legfeljebb az én kínom éppen egy perccel rövidebb, mint a tied. Ráadásul én sem születtem zseninek, évek óta az edzéseken és a versenyeken is ezen a szinten gyűröm magam ezért az egy perc előnyért és a látszólagos könnyedségért. Hogy kerül a csizma az asztalra?
A magyar bajnokságot öt ponttal vezető és jelenleg méltán pozitív példaként emlegetett Honvéd szakmai stábja dohogott a Hamburg elleni 0–0-s bravúrt követően 4–1-re elveszített Újpest elleni rangadó után, hogy fáradtnak tűnt a csapat, a bajnokira hiba volt nem változtatni az összeállításon. Az ominózus két mérkőzés között éppen három nap telt el. Na mármost: a Barcelona játékosai az elmúlt két hétben szinte azonos összeállításban játszották végig háromnaponta a Lyon, a Sevilla, a Zaragoza, a Levante és a Stuttgart elleni meccset. Könnyű nekik, olyan könnyedén játszottak.
Csakhogy a katalán klub klasszisai már 14 éves kortól egytől egyig nemzetközi mércével mérve is intenzív és sok-sok mérkőzésen pallérozódnak. A Honvéd játékosai és a magyar futballisták meg nem. Az iszonyatos terhelés és teljesítmény ezért párosul könynyednek ható látvánnyal. A Honvéd szakmai stábja és a magyar edzők meg általában azért panaszkodnak, ha három napon belül két éles meccset kell játszaniuk.
KÁLNOKI KIS ATTILA
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik