Amint várható volt, a két jó barát, Lékó Péter és Viswanathan Anand nem ásta ki egymás ellen a csatabárdot a mexikóvárosi sakkvilágbajnokság záró fordulójában: Anand fél ponttal már biztosan első, Lékónak pedig ugyanennyire volt szüksége Élőelvárásának teljesítéséhez és a negyedik hely bebiztosításához. A húsz lépés utáni kézfogás hivatalosan is azt jelentette, hogy a sakkvilág új királyt emelt trónra. Pillanatok alatt óriási sor alakult ki az autogramra váró nézőkből, Anand csak a biztonsági őrök gyűrűjében tudott bejutni a sajtóterembe, hogy Lékóval együtt nyilatkozzon. „Örülök, hogy a sors úgy hozta, hogy éppen én lehettem az első, aki gratulál az új világbajnoknak. Tizenöt éves barátság fűz össze bennünket, és különleges érzés, hogy éppen én »avathattam« őt világbajnokká” – mondta Lékó Péter. Anand másodszor lett ugyan világbajnok, de először a címegyesítés óta. Először még 2000ben került trónra, amikor a sakkvilág két világszervezetet jegyzett. Anand akkor a hivatalos világszervezet, a FIDE világbajnoka lett, de a cím „legitimitására” némi árnyékot vetett a tény, hogy akkor még Garri Kaszparov nem vonult vissza a sakkozástól. A címegyesítő meccs a tavalyi Topalov–Kramnyik összecsapás volt, amely utóbbi győzelmével ért véget. Tőle hódította most el az egyesített világbajnoki címet Anand, aki 390 ezer dollárral gazdagodott, míg Lékó 120 ezer dollárt kapott.
Mexikói teljesítményével Lékó kevésbé volt elégedett. „Örülök, hogy itt lehettem ezen a rendkívül magas szintű versenyen, viszont azt reméltem, jobban bele tudok majd szólni a világbajnoki cím kérdésébe. Erről a tornáról sajnos több rossz emléket viszek magammal, mint jót. Utolért a versenyzők rémálma: az első eldöntött partim vereség volt, tehát attól kezdve már futottam az eredmény után, és inkább önmagam ellen játszottam, mint az ellenfelek ellen. Ezenkívül időnként kihagyott a koncentrációm, és nem tudtam olyan könyörtelenül megbüntetni ellenfeleim hibáit, mint ők az én hibáimat” – sommázta mexikói teljesítményét a magyar nagymester. A vb utolsó napján a címét elvesztő orosz Kramnyik magabiztosan győzte le az örmény Levon Aronjant, de ez már csak a megosztott második hely megszerzésére volt elegendő. „Társa” a vb legkellemesebb meglepetése, a legidősebb résztvevő Borisz Gelfand, aki megpróbálta ugyan sötéttel is legyőzni Alekszandr Morozevicset, de nem sikerült neki. Pjotr Szvidler viszont világossal nyert. Az orosz nagymester az utolsó fordulóig egyedül maradt nyeretlen, a végére összekapta magát, és győzelemre játszott. Be is jött neki – áldozata Alekszandr Griscsuk volt.
