Érettségi előtt a Juventus

Múlt vasárnap különleges ajándékkal készült édesanyja születésnapjára: neki ajánlotta volna századik Serie A-s gólját, ha eredményes az Udinese ellen – de nem sikerült a kapuba találnia. Illik egy hét késéssel „felköszönteni” a kedves mamát?Múlt vasárnap különleges ajándékkal készült édesanyja születésnapjára: neki ajánlotta volna századik Serie A-s gólját, ha eredményes az Udinese ellen – de nem sikerült a kapuba találnia. Illik egy hét késéssel „felköszönteni” a kedves mamát?

Persze, sőt kifejezetten örülök neki, hogy így alakult, hiszen a Romának rúgott gól sokkal többet ér – vágta ki magát a Juventus 29 éves csatára. – Nekem különösen szép emlékű hely a Stadio Olimpico, két éve ugyanis, a két csapat legutóbbi fővárosi mérkőzésén kétszer is eredményes voltam. A mostani meccs azonban azért is fontos számunkra, mert ez az első a rangadók közül, amelyek meghatározzák helyünket az élvonalban.

Ezek szerint ha vereséget szenved a Romától, a Juventus nem érett még meg a bajnoki aranyéremre?

Vasárnap kiderül, „partiban” tudunk-e lenni olyan együttessel, amelyet a bajnokság esélyeseként emlegetnek. Rómában mi is megtudjuk, hol tartunk, hol a helyünk a bajnokságban.

Vasárnapi ellenfelük három ponttal megelőzi önöket – valóban jobb csapat a Roma a Juventusnál?

Az összehasonlítással vigyázni kell, hiszen a közelmúltban egészen más utat járt be a két együttes. Amíg a Juventusnál a Serie B-ben töltött év után jelentősen át kellett alakítani a keretet, a Románál nem szakadt meg az évekkel ezelőtt elkezdett munka folyamatossága. Jelenleg a Roma a legerősebb alakulat, szórakoztató, szép futballt játszik. Emellett kiváló a védőmunkája is, ezt az is jelzi, hogy a bajnokságban még nem kapott gólt.

Az Udineséről nem mondható el ugyanez, a Juve mégis csupán szabadrúgásból találta el kapuját a múlt heti, 1–0-s vereség során...

Szerencsénk sem volt, két kapufát rúgtunk. Ám tény, nem is sikerült kihoznunk magunkból, amire képesek vagyunk.

Önt például az ötvenhatodik percben lecserélte Claudio Ranieri vezetőedző.

Ideges is voltam! Vesztésre álltunk, szerettem volna tovább harcolni a csapatért. Az edző dolga, miképp dönt, de azért az is mutat valamit, hogy végül még egyenlíteni sem tudtunk.

Véleménye cseppet sem hízelgő a meccs utolsó szakaszában pályán lévő csatártársaira, Vincenzo Iaquintára és Alessandro Del Pieróra nézve. Hogyan tudná jellemezni a két játékost?

Vincenzo éppen Alessandro ellentétje: rengeteget mozog, és beindulásaival nekem is több szabad területet nyit. Ha Del Piero a csatárpárom, ezek a feladatok rám hárulnak, Alex ugyanis inkább a labdával szeret futni. Egy biztos: Iaquinta szerződtetésére nagy szüksége volt csapatunknak.