Ünnepi volt a hangulat szomba ton kora délután az ETO-stadionban, pedig akkor még nem lehetett sejteni, hogy a győri labdarúgók régen látott jó játékkal rukkolnak ki a Fehérvár ellen. A szurkolók szeretete a nyolcvanas évek legendás győri futballistáinak szólt: annak a csapatnak, amelyik huszonöt esztendővel korábban (és a következő évben is) Verebes József irányításával bajnoki címet szerzett. Igaz, a jelenkor játékosai nem ugyanazt a szintet képviselik, mint annak idején Hannich Péter, Póczik József vagy éppen Burcsa Győző, ám ha úgy teljesítenek, mint a Fehérvár ellen, akkor ők is dédelgetett kedvencekké válhatnak. A szombati sikerük egyértelműen csapatmunka eredménye, a három pont megszerzésében azonban vita nélkül a középpályás Nikolov Balázs játszotta a főszerepet.
Szombaton óriási futómunkát végzett, és bár elhibázott két nagy gólhelyzetet, társait remek labdákkal szolgálta ki. A Norvégiában eltöltött másfél esztendőből mit tud hasznosítani Győrött?
Azt mindenképpen, hogy – legyen szó edzésről vagy mérkőzésről – mindig maximálisan képes vagyok koncentrálni. A Ham Kam csapatában eleinte nem volt könnyű megszokni ezt a szemléletet, az edzésekről rendre monoklival jöttem le, mindenem fájt, azonban megtanultam, ha kezdő akarok lenni, nekem is hasonló felfogásban kell teljesítenem.
Az biztos, ha hétről hétre úgy futballozik, mint a Fehérvár ellen, akkor jó példát mutat a győri fiataloknak.
Nem titok, volt már olyan tréningünk, amelyen edzőnk, Egervári Sándor szólt rám, ne olyan vehemensen, vegyek egy kicsit vissza. A Norvégiában eltöltött időszak hasznomra vált, hiszen tudatosodott bennem, úgy kell edzeni, hogy az elvégzett munka a mérkőzéseken kamatozzon. A gyakorlással töltött másfél óra végére el kell fáradnunk, csakis így van értelme a napnak.
A csapattársai is hasonlóan gondolkodnak?
Szerencsére többen is. Stark Péter mindenben élen jár, Igor Bogdanovics igazi profi mentalitású labdarúgó, és még sorolhatnám a neveket. Úgy hiszem, példát tudunk mutatni a fiataloknak, és ebből az ETO profitálhat.