Remek a bizonyítvány!

Most akkor ön a német élvonal legjobb mezőnyjátékosa? Most akkor ön a német élvonal legjobb mezőnyjátékosa?

Még véletlenül sem tartom magam annak – reagált Hajnal Tamás. – Örülök, hogy a szakértők elismerik a teljesítményemet, szép pillanata ez a pályafutásomnak, de ha a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanék ennek, magamat csapnám be. Arról pedig végképp nem feledkezhetem meg, hogy bár az én nevem olvasható a listaélén, társak nélkül nem tartanék itt. Szóval az érdem elsősorban a csapaté, és másodsorban az enyém.

Már „csak” huszonkilenc forduló van hátra. Elképzelhetőnek tartja, hogy kihúzza a rangsor élén a szezonzárásig?

Megelégednék annyival, ha az élmezőnyben végeznék. Jó lenne, ha állandósítanám az eddigi formám, de tisztában vagyok vele, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen, előbb vagy utóbb alighanem kisebb-nagyobb hullámvölgybe kerülök. Persze jobb lenne, ha utóbb jönne, és kisebb volna…

A német újságírók gyakran keresik?

Meglehetősen sokat foglalkozik velem a sajtó, dicséretből nincs is hiány, ám ezzel is úgy vagyok, mint az osztályzatokkal: igyekszem a helyén kezelni a nagy érdeklődést. Igaz, még mindig jobb, ha szépeket írnak rólam, mint ha bírálnának.

A Karlsruhe öt bajnokijából egyet sérülés miatt hagyott ki, a másik négyen remekelt. A négyből melyik volt a csúcs?

Szerintem a Stuttgart elleni.

Érdekes, a Kicker a nürnbergi produkcióját díjazta a legjobb érdemjeggyel.

Látja, az újságírók véleménye nem mindig egyezik az enyémmel, ezért sem szabad túlértékelni a pozitív kritikát. Szóval a Stuttgart ellen valóban jól ment, és ezt nem csak azért állítom, mert győztes gólt szereztem, az csak hab volt a tortán, hogy a tartományi riválisunkat vertük meg azzal a találattal.

Képzelem, mostanság mekkora őrület lehet a városban: újonc létükre a hatodik helyen állnak, ráadásul a hét végén jön a Bayern.

Abban igaza van, hogy focilázban ég Karlsruhe, csakhogy nem napok, hanem hónapok óta. Azóta, hogy a csapat kivívta a feljutást, szinte a labdarúgás és a klub rabjaivá váltak az emberek, ekkora rajongást talán még sehol sem tapasztaltam, a drukkerek, nem túlzás, együtt élnek a csapattal.

Amióta aláírta a szerződését, telt már el úgy egy napja, hogy nem kértek öntől autogramot?

Most, hogy kérdezi, nem emlékszem ilyenre.

Mi lesz, ha netán megverik a Bayernt?

Csak túlélnénk valahogy… Azért ne könyveljük el előre a három pontot. Edzőnk, Edmund Becker is arra figyelmeztetett minket hétfőn, hogy kizárólag akkor van esélyünk a bajnokaspiráns ellen, ha továbbra is olyan szerényen teszBszük a dolgunkat, mint eddig. Ugyanakkor a München a favorit, ennek megfelelően veszítenivalója a vendéggárdának lesz, s ez a mi malmunkra hajthatja a vizet.

Szerepelt már a bajorok ellen?

Nem is egyszer – hanem kétszer. Először még tizennyolc évesen a Schalke színeiben. Négy egyre kaptunk ki az Olimpiai Stadionban, az edzőnk kettő nullánál szólt, hogy mindjárt beállok, mire pályára léptem, négy nulla volt; ha azt veszem, velem egy nullára győztünk. Tavaly a Kaiserslauternnel már az Allianz Arenában játszottunk kupamérkőzést, a házigazdák egy nullára nyertek, de akár fordított eredmény is születhetett volna. Bízom benne, hogy harmadszorra már nem leszek vesztes csapat tagja.

Keressünk kapaszkodót: eddig minden találkozón gólt lőtt vagy gólpasszt adott.

Ez így igaz. De higgye el, a legkevésbé sem zavarna, ha megszakadna ez a sorozat, csak nyerjünk valahogy.