Az egykoron VVK-t nyerő, világklasszisok egész sorát szerepeltető Ferencvárosé. Arie Haannak persze fogalma sem lehet arról, hogy a legendás zöld-fehér klub hová jutott: a másodosztályba száműzték, és hogy gazdasági összeomlás fenyegeti. A holland szakember még úgy gondolkodik, hogy a Fradi Közép-Európa legnépszerűbb csapata, olyan klub, amelynél ma is megtiszteltetés, és ahogyan ő fogalmazott, óriási kihívás dolgozni. Igazi profi, aki bajban lévő csapattal akar a csúcsra jutni. Arie Haan ilyen szakember, jönne ő az Üllői útra, hogy győzelemre vezesse a Ferencvárost a Makó s a Tököl ellen, s ugyanúgy sikerként élje meg ezeket a diadalokat, mint annak idején a VfB Stuttgart edzőjeként az UEFA-kupa-döntőbe jutást a Diego Maradonával felálló Napoli ellen. S ennek mi, magyarok csak örülhetünk. Hogy minden gondunk, bajunk, eredménytelenségünk ellenére vonzó perspektívát jelentünk mindenkinek.
Itt volt ugye Lothar Matthäus, akire persze azt mondták, inkább üzletember, mint edző, de azért csak belelkesítette a szurkolókat. És tessék, jönne Arie Haan is, s ki tudja, még kiket lehetne idecsábítani (John Gregory, Leo Beenhakker, Berti Vogts is kacérkodott a gondolattal, s valamennyien még a magyar futball egykori sikereit emlegették...). Ezt kellene meglovagolnunk valamiképp, hogy múltunk még a huszonegyedik században is vonzerő.
Hiszen ahogy Leo Beenhakker remekül szerepel a lengyel válogatottal, mi is kamatoztathatnánk bármelyik klasszis tréner szakértelmét – klub- vagy válogatott szinten. Arie Haan kijelentése és felajánlkozása biztatás lehet számunkra. Nem megélhetési, nem tucatedző kopogtat az ajtón.
Engedjük be őt is!
SINKOVICS GÁBOR
Legfrissebb hírek
