Borzalmasan kezdték a szezont az újonc vépiek, hiszen első három, vesztes mérkőzésükön 12 gólt kaptak. A tucatnyi találat a védelem „gólképességére” utal, és ez a negyedik fordulóban sem volt másként, amikor a Vas megyei nagyközség együttese újabb három gólt kapott. Ám a gárda mégis megszerezte első győzelmét az NB IIIban, ugyanis 4–3-ra legyőzte a Soproni VSE-GYSEV csapatát. A találkozó legjobbja a két gólt szerző Joó Bálint, a vépiek jobbhátvédje volt.
Miért ennyire gyenge a csapat védelme?
A legnagyobb gondunk az, hogy még nem sikerült felvennünk az NB III ritmusát. A lehető leghamarabb hozzá kellene szoknunk, hogy az ellenfelek keményebben odalépnek. Megjegyzendő, hogy amíg a megyei első osztályban csak heti három tréningünk volt, az edzőnk most négy foglalkozást tart, ráadásul a korábbiaknál lényegesen megterhelőbbeket.
Rosszabbak lennének, mint az előző szezonban?
Nem hiszem, hogy gyengébbek lennénk, csak megilletődötten kezdtük a bajnokságot, és amikor sorozatban kaptuk a gólokat, már az önbizalmunk is elfogyott. Lényegesen erősebb csapatok ellen kell futballoznunk, mint az előző szezonban, de ettől még nem kellene annyira tisztelnünk őket! Ha bátrabban játszunk, most biztosan előrébb tartanánk.
A soproniaknak hogyan tudtak négy gólt rúgni?
Szerencsénk volt, mert lenéztek bennünket. Huszonöt perc eltelte után három góllal vezettünk, de a második félidő közepén már döntetlen volt az eredmény. A mérkőzés vége előtt tíz perccel egy potya góllal ismét nálunk volt az előny. Meg sem néztem, miképp esett a találat, hiszen először az ellenfél védője, majd a kapus is előnyösebb helyzetben volt, mint a mi csatárunk. Azért mondtam, hogy szerencsénk volt, mert mind a ketten elcsúsztak, így a labda begurult a kapujukba.
Ez a győzelem sem adott nagyobb önbizalmat?
Szerintem nem, ugyanis a hét végi forduló előtt az utolsó helyen álló Celldömölktől hazai pályán kaptunk ki.
