végén már dörzsöltük a tenyerünket, hogy megint 3–1-re nyertek a „magyarok”, jött Dzsudzsák Balázs, és egy gyönyörű, félig-meddig ollózós góllal beállította a 4–1-es végeredményt. A tréning végén akkora rohamban volt része a néhány nap alatt gyakorlatilag kedvenccé előlépett futballistáknak, hogy biztosak lehetnek benne: ennél nagyobb nyomásnak BoszniaHercegovina ellen sem lesznek kitéve. Aláírásvadászok hada, jegyzetfüzetekkel és tollakkal felszerelkezett zsurnaliszták vették körül őket, de becsületükre váljék, addig el nem hagyták a Sóstói Stadiont, amíg nem teljesítettek minden kérést. Illetve egy óhajnak csak szombat délután tehetnek eleget: egy kisfiú, miután begyűjtötte a nyolcadik autogramot is, azzal búcsúzott: „Lécci, lécci, győzzetek...!” Ennél többet mi sem kívánhatnánk.